Báthory Erzsébet, Csejte várának hatalmas asszonya

A magyar történelem egyik talán legismertebb női alakja Báthory Erzsébet. Az 1560 augusztusában, Nyírbátorban született nő kegyetlenségéről és perverzitásáról híresült el. A legendák szerint fiatal, szűz lányok vérében fürdött: úgy hitte, hogy ezzel megállíthatja öregedését – tévedett.

Báthory Erzsébet a híres Báthory család ecsedi ágáról származott, édesapját Báthory Györgynek hívták. Báthory István, az erdélyi fejedelem, majd későbbi lengyel király, édesanyja testvére volt. Erzsébetet fiatalon, mindössze tizenegy évesen eljegyezték a nála öt évvel idősebb Nádasdy Ferenccel. A frigy 1573-ban jött létre Varannón. A férj – akitől Erzsébetnek hat gyermeke született– a csejtei kastélyt és a körülötte fekvő tizenkét falut ajándékozta arájának.

Nádasdy Ferenc sokat harcolt a törökökkel, akik féltek is tőle, s „fekete bégnek” becézték, katonai tehetségét azonban a tizenötéves háborúban (1591–1606) csillogtatta meg igazán. Több címet is szerzett élete során: többek között Vas megye főispánja, Dunán inneni és Dunán túli főkapitány, illetve királyi lovászmester volt. A politikában is szerepet vállalt, a magyar nemesi ellenzék egyik vezéralakja volt.

Nádasdy 1604-ben Sárváron vesztette életét, így az egyébként is ideje nagy részét egyedül töltő Báthory Erzsébet özveggyé vált. Már akkor is furcsa történetek keringtek róla, amikor férje élt, halála után azonban rosszabbra fordult a helyzet.

Erzsébet állítólag okkult tudományokat tanulmányozott és különböző eszközökkel (tüzes vas, forró víz, köröm alá szúrt tű, stb.) kínozta szolgálóit. A legendák szerint a legnagyobb félelme az öregedés volt, s mindent megtett ennek elkerülése végett. Kezdetben összetört minden tükröt, hogy ne láthassa öregedő arcát. A hírhedt kegyetlenségek akkor kezdődtek, amikor megütött egy, a haját fésülő szolgálót, akinek vére Báthory kezére cseppent, s az özvegyasszony úgy látta, végtagja megszépült attól.

Ettől kezdve nem volt megállás, ugyanis a grófnő a fejébe vette, hogy megtalálta az örök fiatalság szérumát. A birtokán összegyűjtötte a szűz lányokat – sőt, még akadémiát is alapított, hogy odacsalogassa őket –,megkínozta, megkorbácsolta, majd lábuknál foggva fellógatta őket és megfürdött a vérükben, amelyből állítólag ivott is néha. A legendák szerint elfogásáig mintegy hatszáz lány életét ontotta ki.

Ezen történetek valóságtartalma azonban vajmi kevés, nagyrészük Thuróczi László jezsuita szerzetes tollából származott, aki köztudottan megpróbálta lejáratni Nádasdyt és feleségét egyaránt. Báthory Erzsébet minden bizonnyal súlyos lelki betegségben szenvedett.

Báthory Erzsébetet 1610 decemberében tartóztatta l e Thurzó György nádor. A grófnőt azzal vádolták, hogy a csejtei kastély udvarában több fiatal lány holttestét is megtalálták, melyeken kínzás jeleit fedezték fel. Tíz vármegyében több százan – papok, várnagyok, cselédek és gyereküket elvesztő szülők – vallottak Nádasdy özvegye ellen, amelyekből példátlan kegyetlenségekre derült fény, melyeket az áldozatoknak szinte minden esetben meztelenül kellett eltűrniük.

 Báthory Erzsébetet végül hatalmas rokonsága mentette meg a vérpadtól – bár II. Mátyás király szorgalmazta a grófnő kivégzését –, azonban életfogytig tartó fogsággal sújtották, habár hivatalos perre és ítéletre soha nem került sor. Segítőit, két vénasszonyt (Ilonát és Dorottyát) és Újvári János nevű inasát egyaránt kivégezték: előbbi kettőt máglyán megégették, utóbbit lefejezték.

Báthoryt a csejtei vár kamrájában tartották fogva, melyet teljesen körbefalaztak, csak annyi rést hagyva, hogy az ételt-italt beadhassák neki. 1614 augusztusában érte a halál, mely megkönnyítette az ország vezetésének dolgát: egyértelmű bizonyíték nem volt Báthory Erzsébet rémtetteire – melyeket ezek hiányában is bizonyítottnak tekintettek –, így elítélni nem tudták, ám halálával erre már nem is volt szükség. Másrészt az ország közel sem stabil belpolitikai helyzete emiatt nem romlott tovább.

Báthory Erzsébet úgy maradt meg az emberek tudatában, mint egy kegyetlen, vérszomjas grófnő, aki fiatal szűz lányok vérében fürdött – miután megkínozta őket –, s ettől remélte fiatalodását. Erre azonban egyetlen bizonyíték sincs, sőt, tetteinek egy része biológiai okok miatt kivitelezhetetlen lehetett. A történészek úgy vélik, Nádasdy Ferenc özvegye semmivel sem volt kegyetlenebb, mint a többi, korabeli nő.

Nem egyedülálló eset Báthory Erzsébeté, több híres személyről is olyan mendemondák élnek a történelemben, hogy vérrel kerestek megoldást problémájukra. A legendák szerint az egyiptomi királyok elefantiázisát embervérrel gyógyították az orvosok. Nagy Konstantin a gyermekek véréből vett fürdőtől remélt gyógyulást bélpoklosságában. V. Sixtus pápát, mikor haldoklott, orvosai két egészséges fiúgyermek vérével akarták életben tartani.