A Holt-tengeri tekercsek titkai

A Kumrán-hegység barlangjaiban fellelt titokzatos tekercsek a mai napig foglalkoztatják a kutatókat. Az eltérő fordítások és értelmezések számos vitára adnak okot a tudósok körében. Cikkünk a múlt század egyik legjelentősebb régészeti felfedezésével foglalkozik.

A Holt-tenger északnyugati partjainál fekvő településen, Kumrán ősi városában több mint fél évszázaddal ezelőtt, 1947 tavaszán egy beduin pásztorfiú, bizonyos Mohhamad Adib békésen legeltette a nyáját, mikor egy kecske véletlenül elkóborolt. A fiú utána eredt, ám az állat egy szűk sziklahasadékba vetette magát. Itt lelt rá Mohhamad a viasszal lezárt 60 centiméteres agyagkorsókra, melyek vászonba csavart iratkötegeket rejtettek. A beduinok eleinte nem tudták, mit kezdjenek friss szerzeményükkel, néhányat elégettek, a többit pedig eladták. A tekercsek szövevényes úton érkeztek a Palesztinai Régészeti Múzeumba. Itt már sikerült felismerni jelentőségüket, de vizsgálatuk eleinte nehézkesen ment. A politikai helyzet is befolyásolta a kutatás menetét. Több tudós gondatlanul bánt a lenyűgöző írásos emlékekkel, s a nem megfelelő tárolás és szállítás miatt rengeteg közülük tönkrement. Végül külön épületet emeltek számukra, amit a Könyv Szentélyének neveztek el.

De mik is pontosan ezek a Holt-tengeri tekercsek, és miről szólnak? E kérdésekre teljesen kimerítően még ma sem tudunk válaszolni. Az bizonyos, hogy az írások vallási témákat feszegetnek: tartalmazzák az Ótestamentumot, bibliai kommentárokat, a világ jövőjéről mesélnek, és a Szentírás jelentéséről is találtak bennük adalékokat. Egy elzárt közösségről adnak képet: imáikról, szabályaikról, szokásaikról, lelki életükről, s hogy hogyan látják Istent és önmagukat. Szerzőjük –a legelfogadottabb magyarázat szerint – egy valaha Kumránban élő elkülönült szekta, az esszénusok népe volt. Hagyományaik rendkívül hasonlítottak a keresztényekéhez, azonban évtizedekkel, sőt, évszázadokkal előttük éltek. A két vallási közösség kapcsolatát még ma is vizsgálják. Nem lehetünk benne bizonyosak, de úgy tűnik, az esszénusok a keresztények előfutárai voltak, az ő szellemi életükben gyökerezik a később kialakult világvallás. Kutatók egy csoportja szerint Keresztelő Szent János és Jézus (akit egyébként egy alkalommal sem említenek a tekercsekben) is az esszénus közösség befolyása alatt állt. Nyitott kérdés, hogy a nép miért rejtette el az iratokat; valószínűnek tűnik, hogy a rómaiak támadásától féltek.
Egészen 1956-ig a Kumrán-hegység 11 barlangjában körülbelül ezer tekercset és töredéket találtak, amelyek héber, arámi és görög nyelven íródtak. Keletkezésüket Kr. e. 4. századtól Kr. u. 1. századig datálják, és egy elfogadott elmélet szerint 95 százalékban más és más személyhez köthetőek. A leghosszabb tekercs 9 méteres. A szerzők írószerszáma toll, illetve szén alapú festék volt; a legtöbb állatbőrből, néhány papiruszból, a híres Réztekercs – amelyhez hasonlót még sehol sem találtak – pedig vörösrézből készült. Ez a ritka lelet feltehetően a jeruzsálemi templom kincseinek rejtekhelyeit sorolja fel: ciszternákat, barlangokat, sírhelyeket, kőhalmokat említ. Ma az Ammani Régészeti Múzeumban található.

A Holt-tengeri tekercsek hatalmas feladat elé állították a kutatókat. Amellett, hogy gyökeresen megváltoztatták a bibliai korszakról alkotott elképzeléseinket, értelmezésük egyre több és több kérdést vet fel. Mivel nagyrészük szimbolikus értelmű, számos vitára adtak okot. Megfejtésüket tovább nehezíti, hogy nagyrészük erősen hiányos. Ma a töredékeket gondosan, szigorúan ellenőrzött körülmények között őrzik, figyelnek a megfelelő hőmérsékletre és páratartalomra, s plexikeretekre feszítve, selyempapírok között tárolják, borostyánszínű fénnyel megvilágítva.
Még manapság is felbukkannak újabb leletek, de ezek többsége hamisítvány. Folyamatos vizsgálatok zajlanak az írások eredetével, szerzőivel, értelmezésével kapcsolatban. Tavaly például az Olasz Nemzeti Részecskefizikai Intézet kutatói röntgenes analízis során kiderítették, hogy a 8,5 méteres Templomtekercs pergamenje helyben, azaz Kumránban készült. Ebben a hónapban pedig napvilágot látott Helen Jacobus, a Manchesteri Egyetem munkatársának felfedezése, miszerint a tekercsek tartalmazzák az izraelita naptár elődjét, egy olyan kalendáriumot, melynek segítségével még napjainkban is kiszámítható a Hold állása. Bár a Holt-tengeri tekercsek kutatását szüntelenül viták övezik, a technika fejlődésének és az újabb módszereknek köszönhetően egyre korszerűbb eljárásokkal képesek vizsgálni a rejtélyes szövegeket – ám a végső megfejtés még várat magára.