Az őssejt-technológia megmentheti a veszélyeztetett állatfajokat

Földünkön hozzávetőleg 2800 állatfaj veszélyeztetettnek minősül. Tudósok, aktivisták és szervezetek világszerte dolgoznak több-kevesebb sikerrel a probléma megoldásán. Egy nemrégiben megjelent tanulmány megcsillantja a reményt: az őssejt-technológia révén megmenthetjük kihalófélben levő csodálatos állatvilágunkat.

A Nature Methods-ban megjelent tanulmány szerint a Scripps Kutatóintézet csapatának sikerült őssejteket létrehozni, s ezzel megmenthetik a veszélyeztetett állatfajokat. A technológia segíthet az állatok szaporításában, genetikai sokszínűségük megőrzésében, javításában, valamint a fogságban tartott egyedek egészségének megóvásában.
A kutatás öt évvel ezelőtt kezdődött, mikor Oliver Ryder, a San Diego-i Állatkert szakembere és Jeanne Loring, a Scripps Intézet tudósa felvették egymással a kapcsolatot, hogy megvitassák a veszélyeztetett fajok őssejtbegyűjtésének lehetőségeit. Az intézetnek már volt egy úgynevezett „Fagyasztott Állatkertje”, ahol több ezer sejtet tároltak körülbelül 800 fajtól – ezeket a mintákat vették alapul a kísérletekhez. Ryder azon az állásponton volt, hogy – amint az emberek esetében remélik – az állatoknál is lehetséges olyan őssejtek kinyerése, amelyek segíthetnek életmentő egészségügyi kezelések során, illetve lehetővé teszik a szaporítást és a genetikai diverzitás fenntartását. Eleinte nem álltak a rendelkezésükre kellőképpen megbízható technikák, hogy a kifejlett állatok sejtjeit őssejtekké alakítsák, de később egy indukált pluripotenciának nevezett eljárással mindezt sikerült megvalósítani.

Ryder és Loring összefogtak, hogy kiterjesszék a módszert a veszélyeztetett állatok megmentése érdekében. Két fajt választottak a kezdeti munkákhoz. Az egyik a drill volt, melynek génállománya nagyon hasonló az emberéhez, de a döntésben az is szerepet játszott, hogy a fogságban tartott állatok gyakran szenvednek diabétesztől, így a kutatások a későbbiek folyamán az emberi cukorbetegség gyógyításában is hasznosnak bizonyulhatnak. A második választás a Föld egyik legveszélyeztetettebb állatára, az északi szélesszájú orrszarvúra esett, amely genetikailag rendkívül távol áll a főemlősöktől. Ebből a fajból mindössze hét példány él ma, ebből kettő a San Diego-i állatkertben.
A kutatók eleinte a veszélyeztetett fajokkal rokonságban lévő egyedek sejtjeiből próbáltak őssejteket előállítani, de ez az eljárás nem járt sikerrel. Később rájöttek, hogy ugyanazon génekkel kell próbálkozniuk, melyek az emberi sejteknél előidézik az őssejtté való átalakulás folyamatát. Ezzel a módszerrel egyszerre csak néhány őssejtet lehetséges előállítani, de a tudósok ezt a siker első lépéseként könyvelik el.

A kutatók most az őssejtek hímivarsejtté és petesejtté való átalakításán dolgoznak. Ha ez sikerül, akár egy régen halott és lefagyasztott állat sejtjeinek segítségével is előállíthatnak hímivarsejtet, s ezt beültethetik egy élő nőstény állatba, de egy embrió létrehozása is lehetséges. A mai klónozási technikákhoz képest ez a módszer jóval korszerűbb és megbízhatóbb. A cél, hogy egészségesebbé és erősebbé tegyék az adott fajt, melynek genetikai sokszínűsége az idők folyamán egyre jobban kifakult – ilyen például a már említett orrszarvú.
Ryder a tanulmányban leszögezi, hogy a legjobb módja a veszélyeztetett fajok védelmének az élőhelyek megóvása, ám ez nem mindig elegendő. „Az őssejt-technológia bizonyos szinten reménnyel kecsegtet: az állatoknak nem kell kihalniuk annak ellenére, hogy élőhelyeikről teljesen eltűntek. Úgy hiszem, ha az emberiség meg szeretné menteni a veszélyeztetett fajokat, akkor új módszerekre lesz szükségünk.” Loring reményei szerint a csapat más állatokkal is folytathatja az őssejtkutatást.

Science Daily