Egy ősi város rejtélyes módon túlélte a közel-keleti civilizációk összeomlását

Miközben olyan fejlett civilizációk, mint Egyiptom, elpusztultak a 4200 évvel ezelőtti váratlan klímaváltozás hatására, egy Orontes-folyó menti település, a nemrégiben felfedezett Tell Qarqur, az aranykorát élte. Amerikai tudósok kutatják a település titokzatos múltjában rejlő válaszokat.

Több mint négyezer évvel ezelőtt a Közel-Kelet népei összeomlottak a hirtelen bekövetkező globális szárazság következtében, a tudósok azonban felfedeztek egy települést Szíriában, mely nem csak túlélte a pusztulást, de még terjeszkedett is. Tell Qarqur városa Szíria északnyugati térségében található. A kérdésre, hogy volt képes fennmaradni ilyen élhetetlen körülmények közepette, többek közt Jesse Casana, az Arkansasi Egyetem antropológia professzora, és Rudolf Dornemann, a Bostoni Egyetem archeológusa keresi a választ.

A kutatók a város falain túl vályogházakat fedeztek fel, s arra jutottak, hogy Tell Qarqur körül egy jól megerősített, szétszórtan lakott terület helyezkedett el. Amy Karoll, a kutatócsoport egyik tagja áprilisban tartott előadást az új felfedezésről az Amerikai Archeológus Közösség 76. ülésén.
Tell Qarqur tízezer éven át lakott terület volt, a becslések szerint Kr. e. 8600-tól Kr. u. 1350-ig. A jelenlegi ásatások három évtizede zajlanak, és mindeddig még csak a város egy kis részét sikerült feltárni. A nagy múltú település 4200 éves maradványaihoz nagyon nehéz leásni. A csapat földradart használ, hogy megkönnyítse a felszín alatti struktúrák feltérképezését. Rábukkantak egy 4200 éves kőből készült földalatti szentélyre is, melyben tapasztott medencék sorakoznak, amit valószínűleg valamiféle italáldozati szertartáson használtak.
Számos forrás és lelet azt mutatja, hogy 4200 évvel ezelőtt egy erőteljes klímaváltozás ment végbe a Közel-Keleten és a Föld számos táján. A Yale Egyetem kutatója, Harvey Weiss szerint ezután nagy szárazság következett, a Földközi-tenger nyugati irányú szelei pedig váratlanul megfordultak, így nem szállítottak több csapadékot a közel-keleti régiókba. Nyugat-Ázsiában háromszáz évig tartott a szárazság, s a csapadékmennyiség 30-50 százalékra csökkent.
Casana figyelmeztet, nincs minden tudós meggyőződve arról, hogy a Közép-Keleti civilizációk összeomlásának oka a globális szintű klímaváltozás volt. Néhány kutató nem hisz abban az egyszerű magyarázatban, hogy „az eső nem esett többé, és az emberek meghaltak”. Egy másik tényező lehetett a megingó politikai stabilitás, mely olykor a nagyobb államokat jellemzi.

Miközben a mezopotámiai civilizációk és az egyiptomi Óbirodalom elbuktak, Tell Qarqur virágzásba kezdett. Mitől volt más ez a település? Casana szerint a kérdés pontos megválaszolásához további ásatási munkálatok elvégzése szükséges. Weiss úgy hiszi, hogy a titok nyitja Tell Qarqur folyója, az Orontes. Rámutat, hogy más part menti városok, mint Qatna vagy Nasriyah, szintén növekedtek ebben az időben. „Az Orontes folyót egy hatalmas földalatti vízkamra táplálja” – mondja Weiss. „És ez a forrás táplálta a folyót akkor is, mikor csökkent a csapadékmennyiség.”
Felmerülnek egyéb kérdések is. Mielőtt a szárazság beütött, a város egy befolyásos királyság érdekszférájába tartozott, amit Ebla néven ismerünk. Ez a város több mint 4200 évvel ezelőtt pusztult el, ami valószínűleg megváltoztatta Tell Qarqur irányítását. A választ remélhetőleg felfedik a jövőbeli ásatások.
Weiss szerint a kutatóknak új perspektívákat nyit meg a klímaváltozás idején felvirágzó települések vizsgálata. „Úgy gondolom, hogy a korai bronzkori Orontes környéki civilizáció rendkívül érdekes példája a kulturális fejlődésnek, főként ennek az időszaknak a kivételes környezeti adottságai közt.”