Egy új kutatás kimutatta: a Földközi-tengerben több halfaj a kihalás szélén áll

A genfi székhelyű Vadvédelmi Világalap (IUCN) legfrissebb felmérése szerint, kihalás fenyeget mintegy 40 földközi-tengeri halfajt. A legsúlyosabb rizikófaktor a kíméletlen kereskedelmi halászat.

A genfi székhelyű Vadvédelmi Világalap (IUCN) legfrissebb felmérése szerint, kihalás fenyeget mintegy 40 földközi-tengeri halfajt. A fenyegetett halfajok túlnyomó többsége a csontoshalak osztályába ( Osteichtyes) tartozik, de a mediterrán faunaprovincia porcoshalainak (Chondrichtyes) többsége is súlyosan veszélyeztetett státuszú. A kihalás szélére került fajok között szerepel a Földközi-tenger nyílt vizeiben egykor nagy egyedszámban honos kékúszójú tonhal (Thunnus thynnus), a Földközi-tengerben bennszülött fajnak számító, és a mediterránum legméretesebb fűrészes sügér-féléje ( Serranidae), az akár egy méteres hosszúságot is meghaladó barna fűrészes sügér (Ephinephelus marginatus), valamint a halsütödékben hekk néven kínált, szintén endemikus földközi-tengeri tőkehal-féle (Gadidae) a szürke tőkehal, vagy más néven a csacsihal ( Merluccus merluccus) is. Egykor a Földközi-tenger adott otthont a világtenger negyedik-ötödik legnagyobb nagy fehércápa (Carcharodon carcharias) populációjának is. Az elmúlt négy évtizedben –óvatos becslések szerint-, a mediterrán nagy fehércápák állománya 60%-al csökkent.

Az IUCN felmérése szerint, a legsúlyosabb rizikófaktor a kíméletlen kereskedelmi halászat. A kékúszójú tonhal állomány megtizedelődése mögött például, egyértelműen a mértéktelen halászat, és a fogási kvóták figyelmen kívül hagyása áll, amely nem ad esélyt az állomány regenerálódásához. A Földközi-tengeren 22 nemzet halászflottája operál a nemzetközi vizeken, köztük jelentős létszámban japán halászhajók. A Földközi-tenger élővilágát az ún. romboló halászati módszerek, mint például a fenékhálós technika alkalmazása is jelentősen károsítja. Utóbbi módszer elsősorban a fenéklakó élővilágra, a bentoszra jelent súlyos fenyegetést.

A Földközi-tenger élővilágának összetételét tekintve, egyike a Föld legkülönlegesebb tengereinek. Részint geológiai múltjával, részint pedig az elszigeteltségével függ össze, hogy a Földközi-tenger vizében igen nagy arányban honosak a csak itt előforduló bennszülött, ún. endemikus fajok. A Földközi-tenger vizében honos közel 630 halfaj 30% endemikus. További sajátosság, hogy a viszonylag kis felszíni kiterjedésű (2..966.000 km2) tengerben három különböző fauna provincia állatfajai keverednek. A halfajok 65%-a atlanti, 5%-a trópusi, míg 30%-a – a fentebbiek szerint – sehol másutt elő nem forduló endemikus faj. Amióta a Szuezi-csatornát 1861-ben megnyitották, illetve azóta, hogy az 1950-es években Iszmailija körzetében a csatorna útjában lévő extrém sósvizű mocsarakat lecsapolták, megindult a Vörös-tengerből az indo-pacifikus trópusi halfajok bevándorlása, a melegvizű Földközi-tengerbe. Az elmúlt öt évtizedben – az eddigi kutatások szerint – 55 Vörös-tengeri halfaj vándorolt be a Földközi-tenger keleti medencéjébe. A halászat, a környezetszennyezés mellett, az őshonos fajok jövőjére további veszélyt jelent az idegen, ún. invazív fajok betelepedése is.