A fókák nem járnak vékony jégen

A grönlandi fókák nem nevelnek kölyköket akárhol: csakis a legvastagabb jégpáncélon hajlandóak utódokat világra hozni, mivel itt tudják biztonságban őket a ragadozóktól, mégis közel az élelemhez. A globális felmelegedés miatt azonban egyre vékonyabb a jégpáncél, így a fókák is fokozottan veszélybe kerülnek.

A nőstény grönlandi fókák (Pagophilus groenlandicus) ellés előtt megkeresik a jégtáblákon azt a helyet, ahol a legvastagabb a jég, és itt nevelik fel utódaikat. Ez azért fontos számukra, hogy biztonságban tudhassák a kölyköket a rájuk leselkedő ragadozóktól, mégis közel az élelemhez.
A grönlandi fókák a szaporodási időszakban három földrajzi térségben fordulnak elő: a Fehér-tengeren, Jan Mayen környékén és Újfundland körül. Ellési időszakuk január végén kezdődik, amikor az óceán vízfelszíne lassan befagy. Február végén és március elején a nőstény állatok összegyűlnek a vastag jégtáblákon, és világra hozzák kicsinyeiket, amelyeket 12 napig szoptatnak. Ezalatt a kölykök 10–12 kg-os születési súlyukról 30—35 kilóra híznak.

A 12 nap után az anyafókák vadászni indulnak – ekkor válik különösen fontossá, hogy hol hozták világra a kölyköket, ugyanis azok ebben az időszakban védtelenné válnak a rájuk leselkedő ragadozók, a jegesmedvék vagy rozmárok ellen. A fiatal állatok majd’ egy hónapig sodródnak a jégtáblákon egyedül, amíg meg nem tanulnak maguktól vadászni.

Kanadai tudósok az éves fókavadászat kvótáinak meghatározása miatt megvizsgálták, hogy a globális felmelegedés hatásai hogyan változtatják a fókapopulációt. Átnézték az 1977-es feljegyzéseket, amelyek körülbelül 5000 négyzetkilométernyi területen tartották számon az ivarérett nőstény grönlandi fókákat. A kutatók összevetették a Kanadai Jégszolgálat jégtáblákra vonatkozó 40 évnyi mérési eredményeit, valamint megvizsgálták az időjárás-változásokat is.

Kiderült, hogy a nőstény fókák egyértelműen a legvastagabb 30-120 centiméteres jégtáblákat részesítik előnyben. A Canadian Journal of Zoology folyóiratban megjelent tanulmány szerzője, Mike Hammill biológus arra is rámutat, hogy nem csak a jég vastagsága, de a minősége is számít – minél fehérebb, annál jobb. Valószínűbb, hogy egy fókakölyök vékonyabb, rosszabb minőségű jégen hamarabb elpusztul, mint egy vastag, biztonságosabb táblán. Ez a tanulmány segíthet a kanadai kormánynak abban, hogy szigorúbb kvótákat szabhasson ki a fókavadászokra.

ScienceNow