Földünket kevésbé viseli meg a nagyobb mértékű szén-dioxid-kibocsátás, mint korábban gondoltuk – derült ki egy a Purdue Egyetem (USA) kutatói által végzett friss tanulmányból. A feltevésre prehistorikus események adhatnak bizonyítékot.
A globális felmelegedés napjainkban egyre nagyobb problémát jelent az emberiség számára – kevésbé ismert tény azonban, hogy Földünk már korábban, 56 millió évvel ezelőtt is keresztülment egy ilyen láncreakción. A tudósok 20 éve tudnak erről a felmelegedésről, a Purdue Egyetem kutatói azonban most kimutatták: a bolygó sokkal gyorsabban regenerálódott a megnövekedett szén-dioxid-kibocsátás következményeiből, mint azt korábban gondolták.
55-56 millió évvel ezelőtt, a paleocén és eocén korszak határán jelentősen megnövekedett a Föld felszínének hőmérséklete. Bolygónk átlaghőmérséklete a mai 14 °C-hoz képest akkor 26 °C volt, a világtenger hőmérséklete pedig átlagosan 24 °C volt a mai 3,5 °C-hoz képest. Ebben az időszakban volt a legkiterjedtebb a trópusi esőerdő területe, a jégsapkák pedig teljesen eltűntek. Ezt a korszakot nevezik paleocén-eocén termális maximumnak (PETM), amely egy kb. 170 ezer éves globális felmelegedési periódus.
Korábban a kutatók úgy gondolták, hogy bolygónk lassan, folyamatosan szűrte ki a légkörbe jutott nagy mennyiségű szén-dioxidot. Most azonban a Nature Geoscience folyóiratban megjelent tanulmány szerzői rácáfoltak erre: kutatásaik szerint a Föld ebben az időszakban hirtelen, kb. 30-40 ezer év alatt vonta ki a légkörből a szén-dioxidot, amely harmada annak az időnek, amit eddig gondoltak. „A szén-dioxid több mint fele ebben az időszakban tűnt el a légkörből” –nyilatkozta a kutatás vezetője, Gabriel Bowen, a Purdue klímaváltozás-kutató központjának tagja. – „Még mindig nem tudjuk, hogy ez a szénmennyiség hova tűnt, de az biztos, hogy a Föld légköréből kikerült. A kutatás azt mutatja, hogy ez egy dinamikus változás volt, nem pedig egy hosszantartó folyamat, ahogy azt korábban gondoltuk.”
Bowen James Zachosszal dolgozott együtt, aki a kaliforniai egyetem kutatója. A paleocén-eocén termális maximumot vizsgálták, amely sok szempontban hasonlít a mostani globális felmelegedés folyamatához. „Ebben az időszakban több milliárd tonnányi szén került az óceánokba, az atmoszférába és a bioszférába” – mondta Bowen. – „Ez jól párhuzamba állítható a mostani fosszilis tüzelőanyagok elégetése által generált mennyiséggel.”
Bowen és Zachos megvizsgálták az ebben az időszakban lerakódott tengeri és szárazföldi üledékeket. Két különböző szénizotóp, a C-12 és a C-13 mennyiségét mérték. Ezeknek az izotópoknak a mennyisége a légkör szén-dioxid tartalmának növekedésével és csökkenésével egyenes arányban változik. A növények a C-12-t használják fotoszintézisük során – ahogyan egyre több szén-dioxidot vesznek fel a légkörből növekszik a légkör C-12-aránya. Ez visszatükröződik azokban az ásványokban megtalálható szén-izotópokban, amelyek a légköri szén-dioxiddal lépnek kölcsönhatásba.
„Úgy tűnik, volt egy hosszabb időszak, amikor folyamatosan emelkedett a légkör szén-dioxid tartalma, majd következett egy rövid, radikális csökkenés” – nyilatkozta Bowen. Ezt a bioszféra hirtelen növekedésével magyarázzák – megnövekedett ugyanis az erdők és a növények száma, valamint a szénben gazdag talajoké is. „A bioszféra növekedése egy lehetséges oka a hirtelen regenerálódásnak. Ahhoz, hogy a növények és a talaj ennyi karbont vegyen fel a légkörből, az kellett, hogy a széntartalékok radikálisan lecsökkenjenek” – tette hozzá Bowen. – „Még nem tudjuk, hogy az eseményt kiváltó nagy mennyiségű szén honnan származott, de valószínű, hogy a kontinentális bioszféra nagy részének elégése vagy bomlása is közrejátszott benne.” Tűzhányók és tengerfenéki üledékek is felszabadíthattak ilyen mennyiségű szenet.
„Az erdők valószínűleg kiszáradtak, ami erdőtüzekhez vezetett. Ha párhuzamot vonunk az akkori történésekkel és a mai helyzettel, láthatjuk, hogy mi lesz a következménye, ha a globális felmelegedés ilyen tempóban folytatódik” – nyilatkozta a kutató. – „Rá kell jönnünk, hogy a szén a paleocén-eocén termális maximum időszakában hova tűnt a légkörből, és tudni fogjuk, hogy most is ez fog-e történni.”
