A hollók is gesztikulálnak

A hollók az emberekhez hasonló gesztusokat használnak, hogy felhívják egymás figyelmét bizonyos tárgyakra – derítették ki a Max Planck Ornitológiai Intézet kutatói. A tudósok szerint az állatok a kapcsolatteremtésben és –megtartásban alkalmazzák ezeket a non-verbális jelzéseket.

Csőrüket és szárnyukat használva az emberekhez hasonlóan a hollók is képesek a gesztikulációra, fedezték fel a tudósok. A főemlősöket leszámítva első alkalommal észlelték ezeket a non-verbális jeleket vadon élő állatoknál. A tanulmány a Nature Communications című folyóiratban jelent meg.
A csecsemők körülbelül 9-12 hónapos koruktól használnak gesztusokat, hogy a felnőttek figyelmét ráirányítsák egy tárgyra. Ezeket a nyelvi jelzéseket, melyeket még azelőtt sajátítanak el a babák, hogy első szavaikat kiejtenék, mérföldkőnek tartják az emberi beszéd fejlődésében.

Már régóta ismert, hogy a kutyák hasonló gesztikulációkra képesek, mint mi, ám ezeket a gazdájuktól tanulják. „Természetes körülmények között történő megjelenésüket eddig kizárólag a főemlősöknél tapasztalták” - mondta Simone Pika, a németországi Max Planck Ornitológiai Intézet kutatója. Azonban az ember legközelebbi rokonai is ritkán használják a gesztusokat – az ugandai Kibale Nemzeti Park csimpánzai például akkor folyamodnak mutogatáshoz, ha ápolásra szoruló apróbb sérüléseikre akarják felhívni a figyelmet.
Az évek során már kiderült, hogy a hollók, a varjak és a szarkák sokkal intelligensebbek, mint más madarak, és némely vonatkozásban még a főemlősöket is túlszárnyalják. A kutatók most a Grünau-ban lévő Cumberland természetvédelmi park vadon élő hollóit vizsgálták. Az azonosítás végett minden állatot felcímkéztek. Már eddig is ismeretes volt, hogy a hollók magas fokú együttműködést tanúsítanak egymás között, ám most azt is észrevették, hogy a madarak nagyon kifinomult non-verbális jeleket is használnak: csőrüket kézként alkalmazták, hogy rámutassanak egy tárgyra, például egy gallyra, kőre vagy mohára. Ezek a gesztusok többnyire az ellenkező nemű egyednek szóltak. A hollók kapcsolatba is léptek egymással, összeérintették a csőrüket, vagy együtt mozgattak egy objektumot. A gesztikulációt tehát a másik állat érdeklődésének felmérésére használták, vagy a már meglévő kapcsolat erősítésére.

„A gesztusvizsgálatok sokáig a főemlősökre összpontosítottak” – mondja Pika. – „Az emberi nyelv eredetének rejtélyét azonban csak akkor lehet megfejteni, ha nagyobb képet nyerünk, és figyelembe vesszük az állatok csoportjainak komplex kommunikációs rendszerét.”
Az eredmények nem azt kívánják sugallni, hogy a hollók okosabbak lennének például a kutyáknál. Pika szerint az összes faj a különböző szociális és ökológiai környezethez alkalmazkodott, így lehet az, hogy egy állatcsoport adott szituációban „okosabban” viselkedik, mint egy másik. A kutató véleménye szerint érdekesebb lehetőségeket rejt magában azt megfigyelni, hogy az adott faj milyen okból képes egy feladatott ügyesebben megoldani, valamint hogyan és miért alakult ki ez a fajta viselkedésmód. Pika és munkatársai a jövőben folytatni szeretnék a hollók gesztusainak vizsgálatát, s ezek jelentésének és funkciójának felderítését.

LiveScience