Kis lépés egy gőtehalnak, de óriási ugrás az evolúciónak

Az afrikai gőtehal átírhatja a történelmet: a Chicagói Egyetem kutatói szerint újra kell értelmezni mindazt, amit az állatok szárazföldre érkezéséről tudunk. A gőtehal ugyanis képes hátsó úszóival sétálni, ami akár azt is jelentheti, hogy mégsem a korai négylábúak fejlesztették ki a járás képességét.

A Chicagói Egyetem tudósai nemrég megfigyelték, hogy az afrikai gőtehal (Protopterus annectens) vézna hátsó úszóit használva nem csak hogy fel tudja emelni magát a tengerfenékről, de haladni is képes. Az evolúciós történelmi teóriákat újraíró tanulmányt a Proceedings of the National Academy of Sciences folyóiratban publikálták.

Az afrikai gőtehalról ránézésre senki nem gondolná, hogy bármi érdemlegeset kezdeni tud vékony, gyengének tűnő medencei úszóival. A tudósok azonban már régen sejtették, hogy az állat másra is használja őket, mint úszásra és irányításra, de átfogó kutatás erről még soha nem készült. Heather King, a Chicagói Egyetem végzős hallgatója és csapata most videóra rögzítette, ahogy a hal hátsó úszóit használva „ugrál” és „sétál” előre a számára kialakított akvárium alján.

Ez a tanulmány azért különösen fontos, mert teljesen átírhatja az állatok vízből szárazföldre vándorlásának mikéntjét. Az ezzel foglalkozó kutatók ugyanis a bizonyítékokként kezelt, járásra utaló nyomokat eddig az első négylábúaknak tulajdonították. Most azonban kiderült, hogy az afrikai gőtehal ősei is hagyhattak ugyanilyen nyomokat, méghozzá a víz alatt. „Ezek a nyomok arra utalnak, hogy az állatok felváltva használták végtagjaikat. Ebből arra következtettünk, hogy négylábúaknak kellett lenniük” – nyilatkozta Melina Hale egyetemi docens. –„Úgy tűnik azonban, hogy az eltérő morfológiával rendelkező vízi állatok is hagyhattak ilyeneket.”

„A gőtehalak igazán különleges pozíciót foglalnak el a mai állatok között” – nyilatkozta Heather King. –„Nagyon közeli rokonai azoknak az élőlényeknek, amelyek kijöttek a vízből, hogy a szárazföldön telepedjenek le. Ezek az állatok azonban szinte mind kihaltak, kivéve a gőtehalat.”

A teóriák bizonyítására egy afrikai gőtehalat a tanulmány egyik társszerzőjének, Michael Coatesnek a laborjában saját, speciálisan kialakított akváriumában helyeztek el, amelyben minden oldalról megfigyelhették az állat mozgását. A gőtehalat videóra vették – a felvételek pedig bebizonyították, hogy nem csupán sétál a hátsó úszóival, de ugrál is, méghozzá úgy, hogy mindkét hátsó úszóját egyszerre mozgatja. Bár a mellső uszonyai nagyon hasonlóan néznek ki, mint a medencei úszók, ezeket mégsem használja a mozgáshoz.

A gőtehal vékony úszóinak mozgását más módon is segíti: ahogy az állat megtölti tüdejét levegővel, a feje és a testének első része felemelkedik, megkönnyítve a hátsó lábak számára az elrugaszkodást.

A tanulmány azt sugallja, hogy számos, az evolúció szempontjából jelentős változás a korábban gondoltakkal ellentétben nem a szárazföldön, hanem már a vízben végbemehetett, mielőtt még az első négylábúak kisétáltak volna a partra. A gőtehalak ősei a hátsó úszóik mozgatásával képesek lehettek a tengerfenéken járni már akár több millió évvel az első négylábúak megjelenése előtt.

Science Daily