Ludasi nekropolisz – kelta temető Heves megyében

A Sajópetriben és Ludason feltárt kelta temetők bővelkednek gazdag és izgalmas leletekben. Segítségükkel újabb titkokra derült fény, ezúttal a társadalmi hierarchia kapcsán. Szabó Miklós ókortudós rövidesen megjelenő munkájában a Ludasi nekropoliszt mutatja be.

A görögök nekropoliszoknak, vagyis holtak városának nevezték a temetőket. Ezek feltérképezésével a kutatók következtetni tudnak a társadalmi hierarchiára, ugyanis a sír elhelyezkedése, és az, hogy milyen tárgyakat helyeztek az elhunyt mellé, árulkodik rangjáról is.
Szabó Miklós régészprofesszor a francia-magyar együttműködés keretében 1980-tól kutatja Északkelet-Magyarországon a Kr. e. III. századi kelta temetőket. A L'Harmattan Kiadó gondozásában hamarosan megjelenik francia nyelvű munkája, mely a Heves megyei Ludas mellett fekvő kelta temető leletanyagát ismerteti. A kutatócsoport még egy temetőt feltárt Sajópetriben, és a településen ásatásokat is végeztek.

Ludason több mint 80 sírt megvizsgáltak. Kiderült többek között, hogy a kelták itt nem egyik irányból a másikba temetkeztek, hanem bizonyos sírcsoportokat alakítottak ki. A középpontban a fegyveres férfisírok voltak, e köré kerültek a közösség tagjai. „Ezáltal megfoghatóvá válik a militarista vezetőréteg, amely a hódítás során és a kelták magyarországi megtelepedése után vezető szerepet töltött be a Kr.e. III. század elején. Julius Caesarnál, aki a galliai állapotokat írja le, azt olvassuk, hogy a keltáknál két társadalmi csoport - a druidák és a lovagok (equites) - bírt különleges jelentőséggel és hatalommal. Utóbbi elnevezés mindenképpen erre a katonai rétegre alkalmazandó, amelyik dinamikus eleme volt a kelta társadalomnak, akár a hódítások, akár a megtelepedés szemszögéből vizsgáljuk a kérdést” – mondta Szabó Miklós.

Találtak olyan sírokat, melyek mellékletében a harci felszerelésen kívül különleges karpereceket és gyűrűket is elhelyeztek. Ezek megkülönböztető jelvények voltak, amelyek az illető rangjára utaltak. A harcosok társadalmi csoportjához tartozó gazdag nők végső nyughelyének feltárásakor rengeteg ékszerre bukkantak. Szegényebb sírok is vannak, egy részük melléklet nélküli (feltehetően a rabszolgáké), a kevés tárgyat tartalmazó többibe pedig olyan félig szabad embereket temettek, akik a gazdagok szolgálatában álltak, és így a védelmüket élvezték.