A madaraknak is van személyiségük – derül ki egy friss tanulmányból

A yorki egyetem kutatói egy folyóiratban hozták nyilvánosságra tanulmányukat, amelyből kiderül, hogy nem csupán a háziállatok, de a madarak is erős személyiségi jegyekkel rendelkeznek – gyávák, bátrak, kíváncsiak vagy éppen visszahúzódóak.

Sokat olvashatunk mostanában az etológiai felfedezésekről: a hangyák matekoznak, a rákok statisztikát használnak – mind okosabb és összetettebb lény, mint hittük. Szinte naponta találkozhatunk olyan hírekkel, amelyek az állatok viselkedésével foglalkoznak, és bebizonyítják: vajmi keveset tudunk a világról, amely körülvesz minket.
Itt van például a zöldike (Carduelis chloris). Ez a madárfaj hazánkban védett ugyan, de eléggé elterjedt, verébféle madár. A yorki egyetem kutatója, Dr Kathryn Arnold bebizonyította, hogy a zöldikék egyedei között jelentés személyiségbeli eltérések jelentkeznek, amelyek befolyásolják mindennapi döntéseiket, sőt, szerepet játszhatnak abban is, hogy mikor és hogyan pusztulnak el. Kutatási eredményeit a brit Experimental Biology folyóiratban publikálta.

Dr. Arnold az egyetemről frissen diplomázott Katherine Herbornnal együtt fogott hozzá a kísérlethez, melyhez 22 zöldikét „használtak”. A vizsgálat három szakaszból állt: az elsőben a madarak bátorságát, a másodikban a kíváncsiságát, a harmadikban pedig személyiségjegyeik összefüggését azzal, hogy mennyire hajlamosak az oxidatív stresszre.
Először is, a kutatók mindegyik zöldike etetőtáljába egy élénk színű süteménydarabot tettek, és lemérték, hogy a madaraknak mennyi időre van szükségük, hogy feldolgozzák az ismeretlen szituációt, és oda merjenek menni az etetőhöz. A legbátrabb állatok alig néhány másodperc alatt eldöntötték, hogy nem foglalkoznak a süteménnyel, a gyávábbak azonban 30 percet vártak, mielőtt közelebb merészkedtek az ételhez.
Ezután a kutatók egy érdekes, feltűnő tárgyat helyeztek el mindegyik madár ülőrúdján. Ezúttal azt vizsgálták, hogy a madarak mennyire kíváncsiak, tehát mennyi idő elteltével hajlandóak leszállni a tárgy mellé. Érdekes megfigyelés azonban, hogy az állatok bátorsága és kíváncsisága között semmi összefüggés nincsen.

Dr. Arnold és Herborn azt is megvizsgálták, hogy ezeknek a személyiségi jegyeknek van-e valami közük ahhoz, ahogy az állatok az oxidatív stresszt kezelik. (Az oxidatív stressz a szervezet sejtjeiben a szabad gyökök hatására bekövetkező negatív változás.) Kiderítették, hogy a gyávább madarak hajlamosabbak az oxidatív károsodásra, mint bátrabb társaik.
„Következő lépésként szeretnénk megvizsgálni ezeket a madarakat szabad élőhelyükön is” – nyilatkozta dr. Arnold. – „Mivel a gyávább zöldikék pszichikai stressz alatt élnek, hajlamosabbak az oxidatív stresszre, így hamarabb is pusztulnak el. A bátrabb állatokat azonban könnyebben kaphatják el a ragadozók, mivel karakánabbul reagálnak a szokatlan, veszélyes helyzetekre.”