Miért olyan sokszínűek a nyílméregbékák?

A Föld legmérgezőbb gerinces állata, a nyílméregbéka számos színváltozatban létezik. Mathieu Chouteau kanadai biológus most arra kereste a magyarázatot, minek köszönhető ez a mintakavalkád és sokszínűség. A perui dzsungelben végzett kísérlet során festett békafigurákat használt.

A perui dzsungelben hemzsegnek az apró nyílméregbékák. A Föld egyik legmérgezőbb állataként számon tartott kétéltű változatos színekkel és mintákkal büszkélkedhet: az arany foltoktól kezdve a fehéren és feketén, zöldön és kéken át a neon sárga csíkokig, hogy csak néhányat említsünk. A mintázat erőteljes figyelmeztetés a ragadozók számára – de miért alakult ki ez a rengeteg változat, ha minden valószínűség szerint egy is megtenné?

Erre a kérdésre kereste a választ a kanadai Montreali Egyetem evolúciós biológusa, Mathieu Chouteau. A kutató egy olyan nyílméregbéka fajt (Ranitomeya imitator) vizsgált, mely 10 különböző színváltozatban létezik. Chouteau szerint a sokféleség megzavarhatja a ragadozókat, mivel ugyanaz az üzenet több változatban juthat el hozzájuk, így nem biztos, hogy mindet észben tudják tartani. A kutatás első lépéseként a tudós barátnője segítségével 3600 darab 18 milliméteres agyagbékát készített, kétféle mintával: fekete alapra sárga csíkokat, illetve zöld hálót festettek. Barna színű békákat is előállítottak, ezek lettek a nem-mérgező kontrollállatok. A tudós ezután a figurákkal felszerelkezve felkerekedett Peruba.

A modellek a két különböző helyszínen élő kétéltűeket reprezentálják. Az egyik az Amazonas-medencében, a másik pedig az ott húzódó hegygerinc túloldalán lévő völgyben honos. Chouteau 900 agyagbékát helyezett el a leveleken, és a következő három napban madártámadás jeleit kereste. Észrevette, hogy a madarak többnyire elkerülték azt a modellt, amely a „helyi” békát ábrázolta, de lecsaptak a másikra. A völgyben, a háló-mintás nyílméregbékák birodalmában ezeknek csak 7,2 százalékát támadták meg, míg a barnák 14,2 százalékát, és a sárga csíkosak 26,6 százalékát. Az arányok a másik helyen nagyjából megfordultak.

Chouteau szerint ez segít megmagyarázni az eltérő színek jelenlétét. Az evolúciós fejlődés során a különböző helyeken más-más minták alakultak ki és vésődtek be a ragadozók emlékezetébe. Hogy pontosan honnan ered a sokszínűség, az már egy bonyolultabb kérdés. Lehetséges, hogy az adott mintájú békák jobban illeszkednek saját környezetükbe, ám Chouteau inkább úgy véli, véletlen változások jöhettek létre, s így a minták egyre inkább elkülönültek.

Science