Napkultusz helyszíne lehetett Stonehenge

A napot imádhatta az a kultúra, amely Stonehenge területén alakított ki magának szent helyeket. Kérdéses, hogy a kőegyüttest is ugyanez a kultúra hozhatta-e létre, de egy biztos: a most felfedezett mesterséges dombok rituális célokat szolgáltak, és sokkal régebbiek, mint a Stonehenge.

Az angol Birminghami Egyetem és a bécsi Ludwig Boltzmann Intézet régészei korszakalkotó felfedezést tettek Anglia talán leghíresebb neolitikus építményénél: a Stonehenge-től nem messze, egy „cursusnak” nevezett „ösvény” mentén két, föld alatti óriásgödröt találtak.

A Stonehenge rendeltetése a mai napig tisztázatlan: a legelterjedtebb nézetek szerint majdnem teljesen bizonyos, hogy kapcsolatba hozható a csillagok, a nap és a hold mozgásával – egyfajta csillagvizsgáló vagy kultikus szent hely lehetett egy letűnt kultúra számára. Kevesen tudják azonban, hogy Stonehenge misztikuma nem csupán a kör alakba rendezett robosztus kőtömböket takarja: a kutatók az utóbbi években számos érdekes felfedezést tettek, amelyek rámutatnak, hogy Stonehenge nem csupán egy kőegyüttes, hanem több, különböző rejtélyes alakzatok és ösvények alkotta szent hely egyik állomása.

Egy ilyen alakzat például egy hosszú cursus – cursusnak nevezzük az ehhez hasonló neolitikus, földbe vájt „ösvényeket”, amelyek szakrális célokat szolgálhattak. A cursus szó a „racecourse” (lóversenypálya) szóból ered, mivel az első régészek, akik felfedeztek egy ilyen ösvényt, úgy gondolták, hogy római kori építményről van szó.

A Stonehenge-ről tulajdonképpen annyit tudunk biztosan, hogy a nyugat-európai megalitikus kultúrák egyikének monumentális alkotása, építése körülbelül Kr. e. 2500 körül kezdődött és 2100 körül fejeződött be. Sokáig a druidák művének hitték, akik a Kr. e. 1. évezredtől éltek a területen. A Stonehenge létezéséről már az ókori görögök is készítettek feljegyzéseket: a Kr. e. 1. században Szicíliai Diodórosz történetíró így írt a keltákról:

„A kelták földjével átellenben túlnan levő óceánban észak felé van egy sziget. (....) lakóit hüperbóreuszoknak hívják. (...)Latona ezen a szigeten született, s ezért fiát (Apollónt) ott minden más istennél buzgóbban tisztelik. (...) A szigeten egy Apollónnak szentelt gyönyörű liget van és egy különös, kerek alakú templom, melyet sok áldozati adomány díszít. (…) Apollón minden tizenkilencedik évben eljön erre a szigetre, vagyis abban az időben, amikor az égitestek (a Nap és Hold) ugyanabban az együttállásban térnek vissza; és ezért nevezik a tizenkilences időközt Meton nagy évének.”

A druidákat az ír-kelta-brit-angolszász mondák keverték bele a történetbe.

A Birminghami Egyetem és a Ludwig Boltzmann Intézet kutatói most a legmodernebb geofizikai képalkotó eljárások segítségével pásztázzák a Stonehenge környékét. Így akadtak rá a cursus mentén két föld alatti gödörre is, amely pontosan a nyári napfelkelte és a naplemente irányába tájoltak. A vájatok Stonehenge-től északra találhatóak, körülbelül egy méter mélyen a föld alatt. A kutatók úgy gondolják, hogy akár 500 évvel a menhir-templom építése előtt is készíthették őket. Rendeltetésük jelenleg ismeretlen, de valószínűleg magas, robosztus köveket vagy facölöpöket helyeztek el bennük, esetleg rituális tüzet gyújtottak.

„Ezek az első ilyen alakzatok a Stonehenge közelében” – nyilatkozta Vince Gaffney, a Stonehenge Hidden Landscape Project vezetője, a Birminghami Egyetem kutatója. –„A Stonehenge bejáratánál álló Sarokkőtől nézve a gödrök pontosan a nyárközépi napkelte és napnyugta helyét jelölik.”
A gödrök valószínűleg egy rituális út részét képezték, amely a nap járását követte. Ha valaki végigsétált az úton, délre pontosan a közepéig jutott, a nap pedig ekkor pontosan a Stonehenge felett állt.

„Ez több mint véletlen, elég csak megnéznünk, hogyan helyezkednek el a cursuson a gödrök” – nyilatkozta Henry Chapman, a Birminghami Egyetem professzora.
A kutatók úgy gondolják, a gödrök jelenléte bizonyíték arra, hogy a terület már szent helyként funkcionált a Stonehenge megépítése előtt is. A napkultusz teóriája pedig beigazolja Szicíliai Diodórosz leírását a menhir-templomról: a környéken Apollónt, azaz egy napistent imádtak az emberek.