Rejtélyes állati maradványok Carriacou szigetén

Oposszumok, tatuk, tengerimalacok, agutik és pekarik maradványaira bukkantak egy kis karibi szigeten, Carriacou-n. A kutatók szerint az állatok nem számítanak őshonosnak Nyugat-Indiában. A leletek a 700 és 1400 közötti időből származnak.

Nem őshonos állatoktól származó csontokat tártak fel a karibi Carriacou szigetén. Az öt fajtól származó leletek sokat mesélhetnek arról a közösségről, amely jóval Kolumbusz Kristóf megérkezése előtt élt ezen a területen. Két ősi faluban a kutatók oposszumok, tatuk, tengerimalacok, agutik, és pekarik maradványaira leltek. Az állatokat minden bizonnyal csupán átszállították Nyugat-Indiába, erre utal az is, hogy feltűnően kis számban voltak jelen: például csak két pekaritól és két tatutól származó leletet találtak.

A kutatók szerint nem valószínű, hogy az őslakosok étlapján is szerepeltek volna ezek az állatok. „Azt gyanítjuk, hogy csak magas rangú emberek fogyasztották őket, illetve a rituálékon volt szerepük.” – mondja Scott Fitzpatrick, az Észak-Karolinai Állami Egyetem antropológia professzora. A karibi-térség más területein is fellelhetőek történelem előtti időszakból származó maradványok. A Kis-Antillák, a szigetcsoport, mely Carriacou-t is magába foglalja, körülbelül i. e. 2500-3000 körül vált lakott területté.

A tudósok megvizsgálták a mintákban a szénatomok radioaktív bomlását, így vonták le a következtetést, hogy az állatokat i. sz. 700 és 1400 között hozták be a szigetre – Kolumbusz pedig első európaiként 1492-ben lépett Carriacou földjére. A Journal of Biogeography-ban megjelent tanulmány szerint a telepesek hozták magukkal az állatokat, mivel azok nem tudnak úszni, vagy lebegni a vízen. Ezt megerősítik a két faluból származó hasonló korú egyéb leletek is.

LiveScience