A vér hőmérsékletét érzékelik a vérszopó denevérek

A vérszívó denevérek evolúciója során tovább fejlődtek azok a hőérzékelő receptorok, amelyek egyébként minden emlős szervezetében megtalálhatóak. Emiatt a „vámpírok” azt is képesek érzékelni, hogy áldozatuk testében az erek hol futnak legközelebb az epidermához, azaz a felső hámréteghez .

A vérszívó denevérek – mint az nevükből is kiderül – vérrel táplálkoznak. Ahhoz, hogy életben tudjanak maradni, legalább napi két teáskanálnyi vérre van szükségük. Ez a táplálkozási mód azonban, - tekintve, hogy az állatok hevesen reagálnak arra, ha valami megmarja őket, - meglehetősen komplikált túlélési stratégia. David Julius vezetésével a San Franciscó-i Kaliforniai Egyetem kutatói tavaly már publikáltak egy tanulmányt arról, hogy a denevéreken kívül csupán három másik gerinces faj, egészen pontosan három kígyófaj (a mérges viperák, a boa és a piton) képes érzékelni az infravörös sugárzást, és ennek segítségével keresi prédáját. „Szerettük volna megvizsgálni, ez hogyan működik a melegvérű emlősök esetében” – nyilatkozta Julius. –„Jelenleg egyetlen olyan emlőst ismerünk, amely képes erre, ez pedig a vérszopó denevér.”

A kutatók vizsgálataik eredményét a Nature folyóiratban publikálták. A tanulmány szerint sikerült kimutatni, hogy a kígyók és a denevérek olyan módosult ioncsatornákkal rendelkeznek, amelyek csupán egy adott környezeti ingerre reagálnak. A vérszopó denevéreknél azok az ioncsatornák módosultak, amelyek más állatoknál a különösen forró anyagokat érzékelik (és emellett például az erős paprikát vagy a mentolt is). A vérszopó denevérek e szervei úgy fejlődtek tovább, hogy az alacsonyabb hőmérsékleti tartományt, így például a lehetséges prédáik vérét is képesek érzékelni.
„Ha a magas hőt érzékelő szenzorjainkat, infravörös sugárzás észlelésére használnánk, előbb-utóbb meg kellene változnia a szerkezetüknek, hogy felfogják az alacsonyabb hőmérsékleti tartományokat. Csak így válnának elég érzékennyé ahhoz, hogy a testhőmérsékletet is érzékelni tudják” – nyilatkozta Julius. –„ Felmerül a kérdés, hogy az élőlények számára élet-halál kérdését jelentő, különösen forró hőt érzékelő detektorok hogyan működnek.”

A vérszívó denevérek esetében a válasz az, hogy az állatok rendelkeznek egy sor különleges szenzorral, amelyek a nyaktól felfelé működnek (ezek érzékelik az alacsonyabb hőmérsékleteket), és van néhány teljesen átlagos hőreceptoruk is, amely a többi emlőséhez hasonlóan, a magas hőmérsékleti tartomány detektálására „szakosodott”. A mérges viperák, a boák és a pitonok szenzorjai hasonlóan működnek.
A vérszívó denevérek még egy rendkívüli, a táplálkozásukat megkönnyítő „csodafegyverrel” is rendelkezne, egy olyan szenzorral, amely a kiszemelt préda légzésintenzitását érzékeli. E szenzor segítségével képesek felismerni, ha egy állat elalszik –, álmában pedig sokkal könnyebb megtámadni az áldozatot, mint éberen.