Hát szóval kemény két héten vagyok túl ez nem az amire vágyik az ember amikor eldönti, hogy kiköltözik. Mindjárt a kiút maga eléggé hosszú volt es igazság szerint eseménytelen. Teljes hosszában autópálya, ami eléggé unalmas, de végül is 1300 km, amit sikerült 11,5 óra alatt teljesítenem, úgy hogy 1 órát dugóban álltam Kalsruhe mellett ahonnan Strasbourg már szinte látótávolságban van.

Az amúgy megnyugtató volt, hogy egy másik magyar család –akiket jól ismerek - éppen ment vissza Strasbourgba és mögöttem voltak fel órával. Sikeresen megérkeztem és az estét egymagamban keseregve töltöttem az intézeti vendégszálláson. Ebben már van tapasztalatom; az első éjszaka a legrosszabb, aztán az embert magával rántják az események. Na de másnap bementem az intézetbe ahol a csoport nagyon kedvesen fogadott. Zita (aki nem emlékszik a másik magyar munkatárs) gyorsan elvitt a munkaügyes titkárnőhöz, ahol egy nagy rakat aláírni való papír és további intéznivalók vártak. Aláírtam a szerződést, lett jelszavam az internethez és e-mail címem is. Itt csak úgy tudod használni a hálózatot, ha személyesen bejelentkezel és így tudják követni ki mit csinál a hálózaton. Megkaptam az ebédlős kártyámat, amivel már jutányos áron vehettem ebédet az intézeti menzán. Na, ezeket így elmondva semminek hangzik, de ezzel elment az első hetem.

A hétvége egyik napján Gáborék (az egyik magyar család) meghívtak vendégségbe, ahol egy jó sör és némi grillezett állati eredetű táplálék mellett alaposan kitárgyaltuk az otthoni gazdasági és politikai helyzetet. Némi alvás után másnap elmentünk kirándulni és egy várat néztünk meg. A várakból itt a környéken több száz található, mint utólag megtudtam, mert ez a terület gyakran gazdát cserélt a német és francia tulajdonosok között. A másik program egy pillangóház látogatás volt, ahol sétálgatás közben körülötted repkedtek a lepkék.

A második hetem a lakáskeresésé volt. Itt a lakások 95 %-a ingatlan közvetítőn  keresztül van meghirdetve, ami nagyon megnehezíti a keresést. Eleve ha találsz egy lakást, akkor 600-800 eurót kell kifizetned az ingatlan közvetítői díjra. A másik dolog, hogy ha felhívod őket általában nincs ott, aki azt a lakást intézi, amit pont kinéztél, de megígérik, hogy visszahívnak. Persze ebből nem lesz semmi, újra felhívod őket és a tortúra kezdődik elölről, de semmi előrelépés nem történik, szóval eléggé idegőrlő. Mivel én az intézet közelében (Illkirch) kerestem lakást, eléggé behatárolt volt a megnézendő helyek száma. Ami meg érdekes, hogy 27 lakásból mindösszesen 7-et tudtam megnézni a többi vagy nem hívott vissza, vagy miután megtudta, hogy „csóró kelet európai” vagyok nem foglalkozott velem, mert biztos kivágom a veséjét es eladom. Eléggé kiábrándító volt, gyakran már ordítani volt kedvem a dühtől és a tehetetlenségtől. A 7 lakásból viszont volt 2, ami az igényeimnek megfelelt, de akkor közölték, hogy többen is szeretnék kivenni és adjam be a papírjaimat (a munkaszerződésem, otthoni adóbevallás franciára fordítva, az itteni bankszámla kivonatom, hogy van rajta elég pénz, házassági anyakönyvi kivinat, doktori oklevelem, Gabi – feleségem - és az én útlevél másolatom stb.) és majd ők választanak. Eléggé el voltam megint kenődve, hogy biztos akkor franciát fognak választani és nem engem és mehetek majd valami béna lakásba. E mellett még az egyik helyen egy idős házaspár adta ki a lakást, akiken egyből láttam, hogy nagyon nem adnák ki a lakást, bár lehet, hogy ekkor már erősen pesszimistán láttam a dolgokat. Úgy voltam már vele, mint a nyuszika a medvével, amikor elmegy a medvéhez elkérni a porszívót és a végén annyira behergeli magát, hogy a medve úgysem fogja odaadni, hogy mikor odaér csak annyit mond: - Tudod mit medve, cseszd meg a porszívódat. Na ez mindent elmond az én akkor állapotomról. De jó is történik az életben, ugyanis tegnap kiderült, hogy azt a lakást kapom meg, ami a legjobban tetszett. A szerződést a jövő héten írjuk meg, remélem nem gondolja meg magát a főbérlő. Két és fél hét bizonytalanság után végre tudjuk, hol fogunk lakni. A lakás amúgy 70m²-es, 3 szobás nagy konyhával, szalagparkettával, szépen felújított állapotban 750 euró rezsivel, és e mellé van egy dupla garázsa is. Persze az összes bútort nekünk kell venni, mert itt általános, hogy a bérlő viszi a sajátját. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a lakás teljesen üres, egy WC és fürdőkád van benne, meg egy mosogatószekrény, de más nincs. Például konyhabútort, hűtőszekrényt, és tűzhelyet nekünk kell majd venni. Elmentem itt szétnézni és a látottak alapján úgy számoltam, hogy 1200-2000 euró kell egy szoba berendezéséhez, és ezen felül a konyha ennek a kétszeresébe kerülne. Ezek után arra jutottunk, hogy otthonról elhozzuk a bútorainkat. Most ezerrel ezt szervezzük. Több megoldás is létezik, az egyik, hogy otthon bérelek teherautót. A második megoldás, hogy itt bérlek egy kisteherautót es azzal megyek haza, felpakolunk és jövünk vissza. Ezzel annyi a probléma, hogy ezekkel a járművekkel maximum 80 km/h sebességgel lehet haladni az autópályán, szóval 15-16 órát kellene vezetnem folyamatosan. Persze e mellett az szól, hogy eddig ez tűnik a legolcsóbb megoldásnak, és egyszerűbb is megszervezni. A harmadik lehetőség, hogy valami szállítóval hozatjuk ki, de ezt még keressük, hogy egyáltalán vállalja-e valaki és mennyiért. Persze ez lenne a legjobb és egyben a legdrágább megoldás is.

A következő írásomban beszámolok róla hogyan döntöttünk, és mesélek majd arról ,mivel is foglalkozom és milyen a laboratórium.