Méder Áron nem mindennapi vitorlázó: 2006-ban gondolt egyet, és pöttömnyi balatoni vitorlásával, Carinával megkerülte a Földet. Áron most a Csendes-óceán végtelen víztükrén hajózik néhány vállalkozó kedvű magyarral. A kalandor a The Explorernek exkluzívan számolt be eddigi útjáról és a tervezett folytatásról.
Méder Áron szerint életében egyszer mindenkinek vitorláznia kell. Nem feltétlenül az élvezet kedvéért, inkább azért, mert úgy vallja: pár vízen eltöltött nap után az ember teljesen másképp látja a világot, és átértékeli eddigi életét. A tenger más – titokzatos, kiszámíthatatlan, egyszerre barátságos és vad.
Darwin után szabadon
Áron most éppen a Csendes-óceánt járja be a Carinánál lényegesen nagyobb hajójával, a Lullaby-jal. A Lullaby átlagos túravitorlásnak számít, de annál azért jóval elegánsabb, és remekül felszerelt. A befogadóképessége 6 fő, de szükség esetén a vállalkozó kedvű vitorlázók aludhatnak a szalonban is, ahol szintén kényelmes ágyat lehet fabrikálni a kihajtható asztalból egy matrac segítségével.
Áron a The Explorernek a Galápagos-szigetek egyik ékkövéről, az Isabela-szigetről jelentkezett be. „Az Akadémia-öbölben horgonyzom éppen, ez az egyik fő kikötő Ecuadorban. Gyönyörű hely – annyi állat van errefelé, hogy a felének még a nevét sem tudom.” Ezen a biodiverzitási forróponton található a Darwin Kutatóintézet is – a közhiedelem szerint Darwin itt fogalmazta meg az evolúcióról alkotott elképzeléseit. Ez valószínűleg nem igaz, de az teljesen biztos, hogy az itt élő endemikus állatfajok (és főként a ma már Darwin-pintyek névre átkeresztelt földipintyek) tanulmányozása és megfigyelése nagyban hozzájárult ahhoz, hogy később Angliában megalkotta az évezred egyik legnagyobb biológiai elméletét.
„A helyiek nagy figyelmet fordítanak a természetes környezet megőrzésére” – meséli Áron. – „Itt minden nyugodt, tiszta, ügyelnek arra, hogy a természet és az ember közötti egyensúly ne boruljon fel. A legtöbb helyet vitorlással nem is látogathatom, ezekre a szigetekre csak a kutatóhajókat és az előre leszervezett turistajáratokat engedik be.”
Áron utoljára 2007-ben, földkerülése alkalmával járt az Isabela-szigeten – most, hogy újra elhajózott ide, meglátogatta akkor szerzett ismerőseit. „Amikor nem a hajón vagyok, az utcákat járom. Vásárolok, ismerkedem a helyiekkel, és internetezem, hogy az otthoniak is tudják: minden rendben.”
Egy felejthetetlen élmény
A kalandkereső vitorlázó jelenleg magányosan járja a környéket. „Ecuadortól egyedül jöttem, előtte voltak utasaim. Most is jönnek páran, a szigetet már útitársakkal fogom elhagyni.” A Csendes-óceán átvitorlázására ugyanis bárki jelentkezhet, aki szeretne egy felejthetetlen élményt szerezni magának a nyáron. Az út bizonyos szakaszain akár teljesen kezdő vitorlázók is Áronnal tarthatnak, hiszen éppen így tervezte meg a túrát: akadnak 6-7 hetes szakaszok, amikor szinte folyamatosan hajózik –ezeket csak gyakorlott vitorlázóknak ajánlja -, de az út legnagyobb része két hetes vitorlázásokból áll, szárazföldi túrákkal és városnézéssel megszakítva. „Az út különböző veszélyességi szakaszokra oszlik. A kezdőknek ajánlott szakaszokon minden nap más szigeten kötünk ki, és a helyi kultúrák megismerésére, vagy éppen a víz alatti világ tanulmányozására koncentrálunk. Annyi látnivaló van a környéken, hogy a két hét mindig kevésnek bizonyul. A napirend általában nem kötött, teljesen személyre szabható, hogy mikor mit csinálunk. Én csak javaslatokkal, programtervekkel állok elő, de ezek nincsenek kőbe vésve” – meséli Áron. – „A hosszabb szakaszokat csak a gyakorlottabb vitorlázóknak ajánlom. Ide inkább azok szoktak jönni, akik magát a vitorlázó technikát szeretnék gyakorolni. A Csendes-óceánon kevés magyar vitorlázott még, így nagy kaland lehet, ha valaki eljut ide.” A hosszabb utak jó lehetőséget nyújtanak arra, hogy a gyakorlottabb vitorlázók belekóstoljanak az óceánjárás kalandosabb, sokszor emberpróbáló feladataiba. „Ha több hétig vitorlázunk egyhuzamban, felosztjuk egymás között a munkát. Aki éppen ügyeletes, az a kormányzásra, az utunkba kerülő hajókra, a vitorlákra és a navigálásra figyel. Kiválasztjuk, hogy aznap ki főz, vagy ki mosogat. Itt szó szerint él az óceán – sokszor horgásznunk sem kell, mert a ’repülő halak’ a ragadozók elől menekülve ’felugranak’ a fedélzetre, mert nem veszik észre a hajót. Én például az ide tartó úton mindig őket sütöttem meg reggelire.”
Áron egyébként szinte mindig úton van, alig jön haza Magyarországra. „Hosszabb ideig utoljára akkor voltam itthon, amikor a könyvemet írtam. Mostanában biztos nem jutok vissza Magyarországra.” Rengeteg helyen járt már, de még mindig az alma mater, a Balaton a kedvence. „Itt tanultam meg vitorlázni, mindig ez lesz a kedvencem. És persze a balatoni lángos és a híres hekk is verhetetlen.”
A kalandor a Csendes-óceán után szeretne veszélyesebb vizekre evezni. „Nagyon szeretném egyszer megkerülni a Jóreménység fokát. Ez a környék szelesebb, izgalmasabb, kiszámíthatatlanabb, mint az összes többi, ahol eddig jártam.” Egyelőre azonban a 2012-re tervezett vitorlásútjain gondolkodik. „A Karib-tengerre és az Atlanti-óceánra mindenképpen szeretnék menni. Természetesen ide is velem tarthat majd bárki, aki egy kis kalandra vágyik.”
Áron egyébként a napokban már ismét vitorlázik – a hétvégén indult el útja következő, egyik leghosszabb szakaszára. Ezúttal magyar útitársaival 6 hetet fognak a tengeren eltölteni, majd július végén Marquisesen kötnek ki. A megérkezés után a másfél hónapos útszakasz izgalmairól Áron be fog számolni a The Explorer olvasóinak.
