Legfrissebb számunkból: Az etióp Woodstock

Etiópia. Egy erősen polarizáló csücske a világnak. Szembeállít egymással egy, a média által közvetített képet tele szegénységgel, nyomorral, kilátástalansággal, és egy ’Eldorádót’, amelyet a kulturális és természeti sokszínűség, az emberek egyedülálló vendégszeretete és a saját belsőnkbe vezető kirándulás hihetetlenül gazdag kombinációja tesz varázslatossá.

Az 1980-as évek elején több ízben elképesztő szárazság és éhínség sújtotta az országot, amit tovább nehezítettek az elfuserált kormányzati döntések, az odafigyelés hiánya. Az ezen események által generált nemzetközi figyelem hatása azóta is borús árnyként lebeg a nemzet felett. A kialakult imázs alapja ugyan megkérdőjelezhetetlen, de az ebből eredő leszűkült figyelem és az azóta is rendíthetetlen jótékonysági áradat következményei sajnos nem mindig billentik pozitív oldalra a mérleget.
Az afrikai utazásom előtti kutakodás eredményeképpen bennem kialakult kép egy reménytelen és életképtelen országot tükrözött, ahova elsősorban engem is a segítő szándék vitt.
Etiópia fantasztikus. Másfél hónapon át tartó etióp bolyongásom rávilágított, hogy a média hatásai jogtalanul teszik Etiópiát az afrikai kontinens egyik fekete lyukává, és veszik le a potenciális turistacélpontok listájáról. Szerencsére idetévedve az ország percek alatt döntött le előzetesen kialakult előítéleteket és radírozott ki sztereotípiák által felvázolt skicceket. Adott ellenben természeti és kulturális gyönyört, belülről fakadó örömöt, és váltott ki őszinte csodálatot.

A szegénység és nélkülözés természetesen Afrika ezen táján is egyértelműen jelen van, így segíteni könnyű, úton-útfélen szívesen fogadják (pláne most, az elmúlt 60 év legszörnyűbb kelet-afrikai szárazság-éhínség rohamának tombolása közben). Mihelyt elvonatkoztattam azonban a helyi és az általam megszokott nyugati életmód szembetűnő különbségeitől, mihelyt nem megváltani, hanem befogadni akartam, látni és érezni kezdtem, hogy valójában mitől dobog ennek a nemzetnek a szíve. Rájöttem, hogy itt ők adnak és én csak annyit tehetek, hogy megpróbálok minél többet becsomagolni és magammal vinni a felkínált viszonozhatatlan ajándékok közül.
Így váltam részévé ünnepeknek, rituáléknak, természetnek, kultúrának.