Etiópia - koldus és királyfi

Etiópia… az éhezés és a nyomor hazája. Sivatagos, reménytelennek tûnõ táj, szomorú szemû emberekkel és alultáplált gyerekekkel. Szárazság, tikkasztó meleg, cecelégy és malária. Legtöbbünknek ez jut eszébe errõl az országról, amit fõleg a média sablonos sztereotípiáinak „köszönhetünk”. Pedig Etiópia egy mesés ország, amelyetmindenkinek látnia kell, aki egy kicsit is világutazó.

Etiópia, amelyet régen Abesszíniának neveztek, a világ egyik legrégebben fennálló állama. A hajdan Egyiptommal vetélkedõ etióp Akszumi Birodalom uralkodó családjának alapítója – a hagyomány szerint – Sába királynõ és a jeruzsálemi bölcs Salamon király frigyébõl született Menelik volt. A dinasztia 225. és egyben utolsó tagjaként Rasz Tafari Makonnen került trónra 1930-ban, ekkor vette fel a Hailé Szelasszié, a „Szentháromság Hatalma” nevet, s lett „Etiópia császára, a Királyok Királya, Isten Választottja, Júda Törzsének Gyõzelmes Oroszlánja”. Õt tiszteli a rasztafariánus vallás vagy röviden raszta mozgalom, melynek egyik legismertebb követõje Bob Marley volt. Jamaicában a lakosság 5%-a rasztafári, Etiópiában azonban alig vannak raszták – a fõvárostól délre, egy Shashamané nevû hely az egyetlen, ahol megtalálhatók, de õk is bevándorolt jamaicaiak. A Kebra Nagaszt (Királyok Dicsõsége) õskrónika számol be arról, hogy Menelik ifjúkorában Jeruzsálembe vándorolt, hogy megismerhesse apját, Salamont, és hazatérve magával hozta a Szövetség ládáját. Az etióp vallási hagyományok ezért a mai napig úgy tartják, hogy a frigyláda Etiópiában rejtõzik, mégpedig az ország északi csücskében fekvõ Akszum városában, a Sionhegyi Boldogasszony-katedrálisban.

Egy másik kisváros,Lalibela, mely szintén az Etióp-magasföldön bújik meg, 11 különleges, kõbe vájt templomáról nevezetes. A város a X–XIII. században az Etióp Birodalom központja volt, napjainkban az afrikai ortodox keresztények egyik legfontosabb zarándokhelye. Nevét Lalibela királyról kapta, akit a történet szerint egyik szentföldi zarándoklata alkalmával annyira megérintett Dávid városa, hogy elhatározta egy új Jeruzsálem megépítését. És így is lõn: a lalibelai templomok méltó replikái a jeruzsálemi templomnak, és még a város folyóját is Jordánnak hívják. Az országnak több mint felét kitevõ Etióp-magasföld igen gazdag a történelmi emlékekben, különösen amelyek az Akszumi Birodalomhoz, illetve Abesszínia virágkorához köthetõk. A Tana-tó kolostorai, Akszum ezernél is több obeliszkje, a gondari kastély és környezete, a Debre Birhan Szelasszié templom gazdagon díszített enteriõrje, vagy Lalibela templomai több évezrednyi távolba vezetik vissza az ide látogatót, aki némi türelemmel és kitartással megérezheti egy hajdani nagy birodalom és az ortodox keresztény vallás erejét. Az addisz-abebai reptérrõl a fõvárosba vezetõ út még nem sok érdekességet kínál az olyan utazónak, aki járt már Afrikában – átlagosan szegény negyedek, sok gyalogos, „mérsékelt” tisztaság. A belváros is tipikusnak mondható, talán több a kéregetõ ember, de a szegénység nem zavaró. Legalábbis nem annyira, amennyire számítottunk rá…

A cikk folytatását az Explorer Magazin 2007. februári számában olvashatják!