Ma 2024. 11. 22., Cecília napja van |
Utazz el! Éld át! Írd meg!EXPLORERS WANTED! Keressük a világ legbátrabb utazóit, legvadabb fotóit / videóit, legvagányabb bloggereit. Jelentkezni az info@explorergroup.hu e-mail címen lehet. A felfedezők köztünk vannak! |
Legújabb számunkból: A múlt jövője - Timúr Lenk emír birodalma
2011-06-22 | Utoljára módosítva: 2011-06-24 11:40:13
Szerz(ők): Gőgös Norbert A Szovjetunió széthullásakor a selyemút ősi nyugat-turkesztni kulturális központjait Üzbegisztán örökölte. A The Explorer 2011. májusi tanulmányútja egy több mint 1500 kilométer hosszú szakaszon járta végig ezt az írott idők hajnala óta létező - s most a szemünk láttára újjászülető - mesés keleti utat. Utazásunk kiindulópontja, a 300 000 km2 területű Kizil-kum (jelentése törökül: a vörös homok) földünk 11. legnagyobb és egyben egyik legszárazabb sivataga. Az Amu-darja és a Szir-darja között elterülő dűne- és takir- (kiszáradt, agyagos sivatag) vidéken sokszor éveken át nem hull mérhető mennyiségű csapadék. Az emberi élet így csak az oázisvidékekre korlátozódott, ahol a víz a már említett 2 folyam mellékágaiból és csatornáiból származott. A mára kiszáradt Amu-darja-delta (Khorezm) legjelentősebb oázismetropolisza a 14. sz. utolsó évtizedei óta Khíva városa volt. Khíva, a sivatag gyöngye vált az 1920-ig fennállt Khívai Kánság fővárosává is, ahol minden csepp víz kincsnek számított, még a modern idők hajnalán is. Vámbéry jegyezte fel 1863-ban a mondást, miszerint egy kortynyi vízzel is lemosható egy élet bűne… értették ezt azokban a helyzetekben, ha ivóvízzel segítették egymást a sivatagban szenvedők.
A cikk folytatását a The Explorer magazin legújabb, június-júliusi számában olvashatjátok!
Relevant Content |
Keresés |