A Mágikus Üveg, mely közelebb hozta a világot…

A TÁVCSŐ az újkor hajnalán éppen olyan szédületes karriert futott be, mint napjainkban a mobiltelefon. A középkorból kilábaló elmék előtt váratlanul megnyílt egy olyasfajta kommunikációs lehetőség, melyre egy-két évvel korábban gondolni sem mertek.

Nem csupán a tengerészek, a hadseregek, a természetbúvárok, a vadászok, a városépítők, az egyszerű kíváncsiak jelrendszere sokszorozódott meg azzal, hogy az ember testközelbe tudott hozni távoli dolgokat, de feltárult az ég is fölöttünk, ez a titokzatos asszony, mely évezredeken át rejtegette titkait, s jót mulatott azokon a szakállas öregurakon, akik odalent próbálták azokat megmagyarázni.

Az első, „tudatosan tervezett” távcső megépítéséről kering egy legenda a hollandiai Middleburgben. Hans Lipper(s)hey szemüvegkészítő mester rövidlátó volt, így rákényszerült egy saját maga által készített szemüveg viselésére. Mielőtt a teknőckeretbe illesztette volna egy közéleti méltóság számára készített lencséket, az ablak felé fordulva ellenőrizte azok tisztaságát. E műveletet mindaddig szabad szemmel végezte el. Ez esetben az orrán felejtette pápaszemét. Meghökkenve vette észre, hogy a város templomtornya „be akart esni” a műhelyébe... olyannyira „közel jött”…

Annyi bizonyos, hogy Lipper(s)hey 1608. október 2-án szabadalmi védettséget kért távolbalátó eszközére. Akár egy maratonversenyen, melyen mellbedobással végeznek az élen futók, két héttel később városbeli konkurense, Jacob Adriaanson, majd néhány nappal ezután az úgyszintén hollandus Jacob Metius Alkmaar városából nyújtott be patent kérelmet a távcső feltalálásának jogaiért… Az egy körrel utánuk befutó Zacharias Janssennek már nem sok esélye maradt a babérra, ezért „bánatában” szabadalmaztatta az első összetett mikroszkópot.

Az érdekesség kedvéért ügyükben salamoni ítélet született – az illetékes holland tanács egyikőjüknek sem adományozott kizárólagos gyártási jogot, csupán egy-egy zacskó aranyat.

A verseny a távcső előállításáért világszerte nyílttá vált. Ennek köszönhette az ekkor már teleszkópként ismert segédeszköz fenomenális, új világnézetet is alkotó sikerét.

Egy kis tudomány

Napjainkban háromfajta optikai távcsövet használunk:

– a refrakciós, vagyis a csak lencsesorokból álló. Ezek a Galilei-elven alapulnak, ilyen szerkezetű a közönséges binokular vagy klasszikus csillagászati teleszkóp;

– a reflektor, vagyis tükörrendszerekből összeállított tubusok, melyek nagyobb méretű csillagászati távcsövekben találhatóak; ez az ún. Newton-rendszer.

– a katadioptrikus, vagyis lencsét és tükröt egyaránt használó tubusok.

A modern optika újítása a prizmás lencse, melyben egy sima, tükröző felület lehetővé teszi a tubus megrövidítését, másrészt lencsetorzítás és fényveszteség nélkül talpára állítja a képet.

Érdemes még megemlíteni a folyékony tükrű távcsöveket, melyek alapelve a folyamatosan forgatott higany formálta paraboloid felület, mely egy pontba gyűjti a csillagoA TÁVCSŐ az újkor hajnalán éppen olyan szédületes karriert futott be, mint napjainkban a mobiltelefon. A középkorból kilábaló elmék előtt váratlanul megnyílt egy olyasfajta kommunikációs lehetőség, melyre egy-két évvel korábban gondolni sem mertek.k fényét. Az objektum követését digitális technika teszi lehetővé. Alkalmazása tízszer olcsóbb, mint az üveglencséé.

Az űrkutatás napjainkban használ az emberi szemnek láthatatlan sugarakkal dolgozó nem optikai teleszkópokat is az infravörös, a rádió-, a röntgen- és gamma-tartományokban.

A legismertebb az amerikai Socorro (Új-Mexicó) állomáson felépített VLA rádiótávcső-rendszer.

Asszír kristály

A távcső tehát az emberi látásjavítás kultúrájának mellékhajtásaként született. Napszemüveget már a római légiók katonái is viseltek, a kínaiak mágikus tulajdonságot tulajdonítottak a színes üveglencséknek. Az arab birodalom hadait csak olyan vezírek vezethették át a sivatagokon, akik szabad szemmel ki tudták venni a Göncölszekér rúdjának középső csillaga mellett lévő Kis-Alkost. A British Museumban látható, titokzatos rendeltetésű, 3000 éves Nimrud-lencsét Ninive közelében ásta ki Henry Layard geológus. A kvarckristályból csiszolt eszköz nagyító és gyújtólencseként szolgálhatott asszír kezekben, habár a Római Egyetem kutatói szerint egy ősi teleszkóp része is lehetett. Az ősasszírok közismerten fejlett asztronómiai ismeretekkel rendelkeztek! Hasonló leletek bukkantak fel egyiptomi, görög és babiloni sírokban is. A rómaiak üvegből kialakított tartályocskákat vízzel töltöttek fel, ekképpen állítottak elő lencseeffektustusokat.

Feljegyzések maradtak reánk arról, hogy a XIII. században Roger Bacon, angol ferences rendi természetkutató, majd Leonard Digges, úgyszintén angol földmérő, 1540 körül, szemüveglencsékből 2-3-szoros nagyítású távollátó eszközt állított össze, de ezekről semmilyen technikai leírás nem maradt fenn. Leonardo da Vinci jegyzetei között szerepel egy rajz, mely élességállításra is alkalmas, kihúzható okulárral rendelkező távcsövet ábrázol.

A teleszkóp elnevezés különben a görög matematikus Giovanni Demisianitól származik, aki 1611-ben részt vett Galilei egyik távcső-prezentációján. „Tele” görögül annyi, mint „messze”, „skopein” pedig látni-t jelent. Teleskopos = messzelátó.

A történelem legnevesebb csillagászairól a The Explorer novemberi számában olvashat!