Friss hírek az Első Magyar Ámbráscet Expedícióról

A sok eső és viharos tenger után végre megajándékozta az ég a csapatot egy kis napfénnyel, s így sikerült szinte az egész napot tengeren tölteniük. A fáradhatatlan és hosszas kémlelések meghozták gyümölcsüket; 6 különböző egyedet sikerült ma megfigyelniük, és mindegyik farokúszójáról sikerült fotó-identifikációs fényképet készíteniük!

Több alakalommal is nyomon követhettük, ahogy egy nőstény példány a borjával a felszínen pihen. A nagyjából egy/másfél éves borjú anyatejen kívül egyéb táplálékot nem fogyaszt (két éves korukig nem vadásznak). A szoptatásról árulkodó jeleket mi magunk is megfigyelhettük; az anyaállat hosszabb időt tölt légcserével, és lassan úszik, a kis ámbráscet ilyenkor szoros közelségben meggörbíti hátát és lebukik, míg anyja békésen a felszín közelben marad. Ez egyértelmű jele annak, hogy anyatejért merült alá. Ám a felszín alatt nem tudtuk szemügyre venni az eseményt, de az ilyen esetekben minimálisra kell csökkentenünk jelenlétünk által okozott esetleges zavarást, és csakis a távolból szemlélhettük az eseményeket. Nem sokkal később felbukkant egy harmadik példány is, feltételezhetően szintén nőstény. Mikor a borjú étvágyát sikerült kielégítenie az anyának, lemerült a mélybe, hogy ő maga is zsákmányt keressen. Az ilyen esetek többségében a csoport valamely másik nőstény egyede tölti be a „dada” szerepét, és marad felszín közelben a borjúval. Kisebb merülésekkel lassan ők is tovatűntek.

Kezdetét vette hát a hidrofonos nyomon-követés. Hallottuk, hogy a közelben még további ámbráscetek is vannak. 360 fokos szögben próbáltuk lefedni a tengerfelszínt további párafelhő után kémlelve. Sikerült kiszúrni egy halvány pára csóvát a távolban. Igyekeztünk minél előbb a helyszínre érni, hiszen ha elmulasztjuk az utolsó farok-emelést (fluking), akkor egy újabb 45 percet várhatunk a következő légvételre. Ezúttal egy pár - ifjú hímre (Lisa Steiner azonosítása szerint) találtunk. Testméretük sokkal nagyobb volt az előző nőstényekétől. Az ámbráscetek esetében a szexuális dimorfizmus méretarányban mutatkozik meg, a hímek javára. Társas szerveződésükből kifolyólag (lásd a bővebben címszó alatt), a serdülő korba lépett hímek már nem maradnak a nőstények csoportjában, hanem saját „bandát” alkotnak.
A felmérések fénypontja az a hatalmas hím példány felbukkanása volt, aminek teljes testhossza elérte a majd 16m-t. Sikerült 50m-es távolságból megfigyelnünk, amint nyugodtan végezte lélegzetvételeit. Hosszú kilégzéseket hallatott, s oly nyugodtan haladt előre a víz felszínén, mintha ügyet sem vetne ottlétünkről. A bőr redőzöttsége, a hatalmas orrlyuk, és fej mind-mind szemmel látható volt. A zömök hátúszóját követő fejlett bütykök sorozata úgy festett, akár egy mesebeli sárkányé. Nem mindennapi pillanatok sorozata maradt meg emlékünkben, amint az utolsó légcserét követően magasba emelte farokúszóját, és lassan, fenségesen merült alá a tengerben. Farokúszója által keltett örvény nyomát nem csupán a tenger felszínén hagyta hátra, hanem az emlékeinkben egyaránt!

Pereszlényi Zsuzsanna, május 12.