A koala titka nem titok többé

Nagyobbnak tűnni, mint amilyenek vagyunk – szellemi, erkölcsi, anyagi értelemben gyakran emberi tulajdonság is, más fajoknál azonban fizikai jegyként egyenesen elengedhetetlen. Így van ez a hím koalák esetében is, akik a párzás idején kiadott hanggal a valós méretüknél jóval nagyobbaknak hangzanak, ezzel tudják elijeszteni a hím vetélytársaikat, a nőstényeket pedig elcsábítani. De vajon mi teszi képessé őket arra, hogy ennyire erőteljes, a bölények bőgésével vetekedő hangokat adjanak ki?

A Journal of Experimental Biology-ban közölt tanulmány képalkotó vizsgálatok eredményein keresztül fontos jellemzőre mutat rá. Kimutatták, hogy a koalák gégéje szokatlanul mélyen helyezkedik el a torkukban. Ezt a tulajdonságot mindeddig az emberek sajátjának hitték – ennek köszönhetjük, hogy képesek vagyunk a beszédhez szükséges hangok képzésére. Hasonló sajátosságot fedeztek fel a gímszarvasoknál 2001-ben, így a mostani ausztrál tanulmány a tudósok véleménye alapján azt az elképzelést támaszthatja alá, amely szerint az alacsonyan ülő gégefő az evolúció folyamán több ágon is kifejlődhetett, kifejezetten a hímek nőstényektől való hangi megkülönböztetés céljára.

Az emlősök kommunikációjára specializálódott David Reby számolt be a BBC-nek arról, hogy a koalákról tett felfedezés hogyan adható hozzá a hanggal formált kommunikáció tágabb evolúciós történetéhez. Véleménye szerint a koalák érdekes hangjának megfejtése segíthetné annak megértését, hogy hogyan alakulhatott ki a férfi és női szupraglottáris üregrendszer közötti különbség. Ahhoz, hogy megértsük, miért van a férfiaknak húsz százalékkal hosszabb toldalékcsövük, szükséges ismerni, hogyan alakulhatott ez a többi fajnál.