Tulajdonképpen PAG-ra indultunk, de mire kettőt fordultunk (és egyet merültünk) mér úton voltunk Rovinj felé. Persze tanulságként elmondható, hogy nem árt ha írásban tisztázottak előre a feltételek és a számok, mert a ’’haveri alapon majd elrendezzük’’ most lesre futott. Egyszóval még fel sem oldódott a szomszédtól kunyerált kávé az ereimben, de már megint a kocsiban ültem és utaztam Rovinjba. Szép a táj arrafelé, de kezdtem besokallni tőle (mivel a múlt héten is jártam arra már kétszer).

A sok kocsikázásért viszont kárpótolt ami Rovinj fogadott minket. Nagyon szép helyen lettünk elszállásolva, és egy nagyon vidám búvár csapatba botlottunk. Merültünk partit, meg egy híres roncsot, nomeg egy szemüveg alakú szigetnél egy szép falat. Voltunk egy barlangfélében (mindenféle üregekben), és megtanultuk, hogyan kell táncolni a víz alatt, és rodeózni. Volt részünk nagy hullámokban (újfent hullámlovagolhattam a hajó orrában), izgalmakkal teli kijövetelben, ja, meg még egy roncsot is megmerültünk (szintén híreset).

Minden este remekebbnél remekebb éttermekben vacsoráztunk, voltunk afroamerikai koncerten. Átestünk egy babakocsin miközben hátrafelé vonatoztunk (gyerek nem ült a a kocsiban, papa nyakából vigyorogva nyugtázta mekkorát estek a bácsik), frankón leettük egymást fagyival, rengeteget nevettünk (egész izomláza lett a rekeszizmomnak). Mindent összevetve nagyon plusszosan éreztük magunkat. Alig akartunk hazajönni.

Viktor

Fotó: Schweitzer Szabolcs

További képek az ALCEDO weblapon >>