Hagyományőrző módon fogtunk bele az előkészületekbe. Nagy csapatunk szépen fogyatkozott, ahogy közeledett az indulás időpontja. Kificamodott térd, nem kivehető szabadság, egyéb technikai probléma zsugorította az indulók létszámát. Végül az idén öten vágtunk neki az Alacsony Tátra nyugati gerincének.

Szeles reggel fogadott minket az első napon, némi hószállingózással. A fenyőerdő már a gerinc felé vezető úton olyan volt mint egy rajzfilm meseerdeje. Hatalmas fákon, hatalmas kupacokban szikrázó fehér hó. Ritkán látni ilyen szépnek az erdőt. Sajnos amint kiértünk az erdő fölé, felerősödött a szél, néhol már viharos tempóval nehezítve haladásunkat. Persze a hegyen ez bármikor előfordulhat, így nem ért minket felkészületlenül, az estére tervezett táborhelyünket is sikerült nagyjából elérnünk. A sátrak felállítása kicsit nehézkes volt a szélben (ami közben csak erősödött), de a vacsora már a hálózsákok melegén fogyasztódott el.

A második nap viharos széllel ébresztette csapatunkat, ami egész napra elkísért minket. Mondhatni az első nap szeles időjárása, csak enyhe bemelegítés volt a második naphoz képest. A látótávolság lecsökkent pár méterre, szinte minden lépésért meg kellett küzdeni. Az hajtott minket előre, hogy a menedékházban vár a forró tea meg a leves. Hát tévedtünk! Egészen késő délután értünk elcsigázva a menedékházba, ami teljesen elhagyatott volt. Még a bejutás is küzdelmes volt, hisz a hóban le kellett ásni a bejárathoz, és kifeszíteni a befagyott ajtót. Se tea, se meleg leves nem várt minket. Viszont volt emberes hideg a kihűlt házban. De begyújtottunk a kandallóba, meg főztünk saját teát, levest, és az este már kellemes melegben telt.

Harmadnapra sem múlt a vihar, és a hó is csak nagyobb lett, ami még küzdelmesebbé tette a haladást. Persze, hogy a harmadik napon is legyen valami új élmény, egy csomó helyen kitörte a szél az útjelző karókat, így többször eltévedtünk a viharos forgatagban. Ha nincs András ''viharbiztos'' tájolója (mert egyébként volt nálunk GPS, de a hideg szelet nem bírta, és kifeküdt a technika), akkor biztosan nem érünk el a célul kitűzött menedékházba. Így is csak nagy szerencsével értük el a házat már a sötétedés határán.

Negyedik nap a hegy kárpótolt minket az elmúlt három nap zord időjárásáért. Szikrázó napra ébredtünk, a szél teljesen elült. Szinte egyszál pólóban vágtunk neki a csúcsnak. Fantasztikus látvány volt a hegytetőről végignézni a Tátra domborzatán. Még sosem láttam ilyen szépnek. Megérte a három küzdelmes nap ezért a pár elcserélhetetlen pillanatért.

Viktor

Fotók: Cserjés András, Merényi Ádám

További képek az ALCEDO weblapon >>