A buszban ébredve moszkvai idő szerint fél 9-kor azonnal nekirugaszkodtunk az utolsó 500 km-nek. Kazan után Nabrazenije Cselnyi következett, ami egy hatalmas ipari város, a Kamaz teherautók szülőhazája.

A városba be nem mentünk időhiány miatt, azonban egy a várostól nem messze található benzinkút melletti kis étteremben ebédeltünk meg. A kiszolgáló hölgy ránk beszélt egy kis meleg ebédet. Rizsa szoljanka levest evett, Tufa pedig egy pelmenyi elfogyasztásával küzdötte le éhségét. A szoljanka leves egy nálunk nem nagyon ismert húsleves, savanykás ízű, uborka, hagyma, füstölt hús, káposzta, cékla, citrom, babér lehet benne – és ami a háziasszony spájzában megtalálható. A pelmenyij a tortellinire kísértetiesen emlékeztető tésztába csomagolt hús., melyet ecetes öntettel fogyasztanak.
Míg Tufa tankolt, Rizsa egy rémesen pocsék kávéval múlatta az időt, és meglátva a helyi toalettben uralkodó állapotokat, inkább úgy döntött hogy még nem is kell könnyítenie magán.
 

Az ebéd után a csapat újult erővel vágott neki a célig még hátralevő kilométereknek. Elhagyva Tatárföldet, átlépve Baskíria határát megkaptuk kétórás büntetésünket, délután 6 órára érkeztünk meg Ufa határába. Érkezés előtt az Ufa táblához beszéltük meg a találkozót Oleggal, aki a baskír összekötőnk, vele Tufa még a tavalyi Bajkál tóhoz vezető útján ismerkedett meg és kötött barátságot olyannyira, hogy az elmúlt télen vendégként fogadta Magyarországon Oleget és barátját Ildart, a tatárt.
Nagy örömmel fogadtuk egymást, majd követve Oleget, ő a lakásához vezetett, ahol a családja is kitörő örömmel és terített asztallal fogadott minket. Szerény hajlékában az orosz és baskír konyha különlegességeit volt lehetőségünk megkóstolni, például a csakcsak-ot, ami egy sült, felfújt tésztakukac, mézben forgatva. A baskír méz Oroszországszerte méltán híres, és talán a legkülönlegesebb a borty névre hallgató vadméz, melyet ezen a környéken készítenek a vadméhek. Természetesen a vodkásüveg is előkerült, elmaradhatatlan részét képezve a délutáni beszélgetésnek. Megbeszéltük hogy még sötétedés előtt teszünk egy kört a városban. Oleggel, feleségével Olgával, és lányával Darinával indultunk nézelődni. Elsőként az orosz-baskír barátság emlékművénél álltunk meg, mely szimbolizálja a két nép között kötött több mint 450 éves barátságot, Ezen a területen békésen él egymás mellett a pravoszláv keresztény, és a muszlim vallású baskír. Baskíria, azon belül Ufa a muszlim vallás hivatalos központja, ebben a városban épül Oroszország legnagyobb mecsetje.
Innen remek kilátás nyílik a várost átszelő Belaja folyóra (a neve fehéret jelent), mely az idei rettenetesen száraz nyár miatt szinte kiszáradt. Oleg elmondása szerint ennyire kiapadva még soha nem volt. Autós városnézésünk közben Rizsa egyből kiszúrta a városházával szemközti téren égbemagasodó Lenin szobrot, melyet nagy ámulattal fényképeztünk körbe, majd fojtattuk utunkat a város régi főutcája, a Lenin utca felé. Ahol a szépen felújított épületek sorában betekintést nyerhettünk az Operaházba. Az ajtónálló hölgyek kezdetben meglehetősen elutasítóak voltak abban a kérdésben hogy be lehet-e menni az épületbe, lehet-e fényképezni, ám mikor Rizsa megkérte a főnöknek látszó asszonyságot hogy fényképezkedjen vele, egyből kigyúlt az összes lámpa, hellyel kínáltak minket, és mindent szabad volt. A nézőtérre azonban sajnos ekkor sem nem mehettünk be, odabent éppen előadás folyt. Ekkor már vasárnap este 8-9 órára járt az idő, és feltűnően furcsa volt nekünk hogy szinte minden üzlet nyitva van. Kérdésünkre Oleg elmondta, hogy ez itt teljesen normális. Neki az volt nagyon érdekes, hogy Magyarországon a boltok 5-6 óra körül bezárnak és vasárnap szinte semmi nincs nyitva. A nyitvatartási rendet kihasználva egy telefonos szaküzletben megtudtuk hogy a Moszkvában vásárolt ugyanazon szolgáltató hálózatán használt telefonkártya Oroszországon belül egy másik régióban is roaming díjat számít fel.
Következő állomásunk a város egyik fő nevezetessége, a Salavat Julajev lovasszobra, mely a Belaja folyó fölé magasodik. Salavat Julajev a baskír nép hőse, a 18. században élt, adómentességért és szabadságjogokért harcolt népe számára II. Jekatyerina cárnővel szemben. Elfogása után Észtország mellett egy kis szigeten végezték ki. A szovjetunió felbomlása után, mivel a baskír nép körében igen népszerű és kedvelt történelmi hős volt, a Lenin szobrok helyére Salavat Julajev szobrok kerültek, és nevét sokhelyütt büszkén használják (hokicsapat, sugárutak, város is van elnevezve róla).
A szobor környékén, kis dombon szökőkút és sétány látható, ahol egy felállított jurtát sikerült megtekintenünk, mely nevében és kinézetében is azonosságot mutatott a mi nomád őseink által használt lakhellyel.
A gyors városnézés után hazatértünk, ahol megbeszéltük az elkövetkezendő négy nap haditervét.
Olegnél szerencsére van internet, sőt, a környékben lévő wifi hálózatnak is tudta a jelszavát, így mindegyikünk el tudta intézni az online tennivalóit, majd egy óra körül tértünk nyugovóra.