Sorozatunk előző részében már megismerkedhettünk Európa legkísértetiesebb kihalt városaival. Ezúttal az Egyesült Államok teljesen más hangulatú, de ugyanolyan különleges, híres-hírhedt szellemvárosait vesszük górcső alá. Itt ugyanis szinte minden sarkon akad egy kihalt település…
Az Egyesült Államok ugyan nem rendelkezik több ezer éves történelemmel, de itt is találhatók olyan helyek, amelyektől megborzonghatunk. Az elhagyott, westernfilmekre emlékeztető városok, a kihalt épületek között talán a szél is Enio Morricone halhatatlan zenéit fütyüli…
Animas Forks, Colorado
Animas Forks városát 1873-ban alapították azok a bányászok, akik a hegyekbe jöttek dolgozni. Rövid idő alatt nyüzsgő bányászközösség jött itt létre, szalonokkal, bárokkal, üzletekkel – még saját újságot (az Animas Forks Pioneert) is alapítottak. A város vesztét rossz fekvése okozta: nagyon magasan (majdnem 3500 méteres magasságban) épült település lakói szenvedtek a hidegtől és a szeles időtől. Legtöbbjük ősszel a jóval melegebb környező városokba költözött, és csak tavasszal tért vissza otthonába – azokat pedig, akik egész évben Animas Forksban éltek, az időjárás elzárta a külvilágtól. 1884 telén a város 23 napig teljesen elszigetelődött mindentől: akkora hó zúdult a házakra, hogy az emberek egymás között is csak saját kézzel ásott alagutakon tudtak közlekedni.
A bányászat lassan kimerült a környéken, így Animas Forks is néptelenedni kezdett. 1910-ben bezárták a helyi bányát, 1920-ra pedig egy lélek sem maradt a városban. Animas Forks azóta kedvelt turistalátványosság – durván megmunkált, kihalt faházaival tökéletesen illeszkedik a vadregényes, sziklás tájba.
Ironton, Colorado
Irontont szintén bányászok alapították 1883 körül. A környező hegyekben aranyat, ezüstöt és rezet bányásztak. A város a Red Mountain (Vörös Hegy) lábánál fekszik, amely tulajdonképpen három különálló hegy gyűjtőneve. Azért hívják vörösöknek, mert a hegyek kőzetanyaga rengeteg oxidálódott vasat tartalmaz, amely sötét vöröses-narancs színnel vonja be a sziklákat.. A Red Mountain ormai eső után szinte ragyognak a napfényben.
Ironton sokáig közlekedési csomópontként funkcionált a szomszédos hegyi települések között. A bányákban bőven volt arany és réz, az iparág fellendült, a munkások pedig egyre beljebb hatoltak a hegyekben. Lassan azonban problémássá vált a talajvíz emelkedő szintje, amely nagy mennyiségű kénsavat tartalmazott. A helyiek megpróbálták csatornákkal kiszárítani az üregeket, de alig jártak sikerrel. A bányászat a 20. század derekáig volt a fő iparág, de már korántsem olyan sikeres, mint a régi szép időkben. Ironton végül az 1960-as évekre szinte teljesen kihalt.
St. Elmo, Colorado
A város az Egyesült Államok egyik legszebben megőrzött kihalt városa. Úgy fest, mintha egy elhanyagolt, de ma is lakott, poros kisváros volna – St. Elmo lakói azonban már régen elhagyták otthonaikat. A város ma a turistáknak él.
St. Elmo, eredeti nevén Forest City, az 1890-es években élte fénykorát. Ezt is, mint az Államok legtöbb kísértetvárosát, bányavárosként alapították valamikor a 19. század derekán. Több mint 150 bánya működött ekkor a környéken – köztük az egyik leggazdagabból, a Mary Murphy Mine-ból 60,000,000 dollárnyi értékű aranyat bányásztak. Ez a bánya egészen 1922-ig működött.
A város fokozatosan néptelenedett el. Az a pár ember, akik még mindig a régi házaikban élnek, ma már csak a turizmusból tudják eltartani magukat – ami a környéken azért elég jövedelmező iparág.
Paradise Valley, Nevada
A kisváros aligha szolgált rá pozitív csengésű nevére: alapítását követően az itt élő indiánok és a telepesek sokat háborúztak egymással. Az indiánok casus bellinek tekintették, hogy a fehérek elzavarják őket ősi területeikről, feltúrják a tisztásokat, hogy vethessenek rajtuk, és a bányászattal mérgezik a források vizét. Ezért rendszeresen rájuk támadtak, hogy visszafoglalhassák földjeiket. A városlakók két erődöt építettek, hogy megvédjék magukat az állandó támadásoktól. 1869-re sikerült is a minimálisra visszaszorítani az indiánok rajtaütéseit.
Paradise Valley inkább földművelő közösség volt, kevésbé foglalkoztak bányászattal. Bár szellemvárosként tartják nyilván, a környéken még mindig él néhány farmer, a legtöbb ház azonban mára már üressé vált.
Rhyolite, Nevada
Rhyolite a többi szellemvároshoz képest fénykorában jelentős település volt: régen 10.000 lakossal is büszkélkedhetett. A Death Valley (Halálvölgy) bejáratánál elterülő várost 1904-ben alapították, és már 1907-re bevezették a villanyáramot. Ekkor azonban a pénzügyi pánik miatt kialakult általános válsághelyzet Rhyolite-ra is rányomta bélyegét – az addig jól menő üzletek sorra zárták be kapuikat, hamarosan az elektromos művek is lemondtak a városról, a lakók pedig lassan elköltöztek.
Rhyolite saját hibájából vált lakatlanná. A hirtelen rájuk szakadt gazdagság és jólét hatására lakói elbízták magukat: vasútállomást építettek, holott a környéken még nem alakították ki teljesen a közlekedési hálózatot; két iskolát is alapítottak, de nem mérték fel a tanulásra vágyók számát, így még az első sem volt soha tele. A pazarlás és a gazdasági helyzet hatása pedig szinte azonnal kiürítette a szépen fejlődő, de túlságosan tékozló várost.
Bodie, Kalifornia
1859-ben aranyat találtak a Bodie Hills közelében – az erről a hegységről nevét kapó Bodie városkát ekkor alapították, karrierjét pedig, mint oly sok más amerikai szellemváros, bányásztelepként kezdte. A kis telepből akkor vált nagyobb várossá, amikor a Standard Vállalat felfedezett a környéken egy olyan magas aranytartalmú tellért, amelyből más aranyásók is profitálhattak. 1879-re Bodie-ban már 5-7000 lakos élt, az utcákon pedig körülbelül 2000 épület állt. Az évek során itt bányászott arany értékét 34 millió amerikai dollárra becsülik.
Bodie vesztét a bányák kimerülése okozta. Azok az emberek, akik ott maradtak, miután a bányászok tovább álltak, egy barátságos kis közösséget alakítottak ki maguknak. 1910-ben már csak alig 700-an éltek itt. Az utolsó helyi bányát 1942-ben zárták be.
Szellemvárosnak először a San Francisco Chronicles nevezte Bodie városát 1919-ben. 1920-ban 170 lakosa volt az akkorra már kihaltként emlegetett városkának. De csak 1932-ren vált teljesen lakatlanná.
Ma az Egyesült Államok egyik legjobb állapotban fennmaradt szellemvárosának tartják, és turisták ezrei látogatnak el minden évben Bodie kihalt, poros utcáira, amelyeket a kaliforniai hatóságok igyekeznek eredeti formájukban, szinte múzeumként megőrizni.
Ludlow, Kalifornia
Ez a körülbelül 10 lakossal rendelkező városka a híres-hírhedt Route 66 mentén foglal helyet. Ludlow szintén az aranybányászatnak köszönheti fénykorát – az aranyláz előtt ugyanis csak vízlelőhelyként tartották nyilván a sivatag közepén.
Miután a láz lecsengett, ismét megállóhelyként funkcionált híres Ludlow Café kávézójával és benzinkútjával. Ezek egészen az 1960-as évekig működtek. Ma a város teljesen kihalt, csak a történelmi 66-os utat látogató turisták állnak meg néha a romos szellemváros mellett.
Vulture, Arizona
Az arizonai kisváros is, mint oly sok társa, az aranybányászatnak köszönheti létezését: Henry Wickenburg 1863-ban fedezete fel a környék első aranybányáját, amely később az egyik legjövedelmezőbbé vált legész Arizona területén. A várost a bányászok alapították. Azért nevezték el Vulture-nek (vulture=keselyű), mert a legenda szerint Wickenburg úgy fedezte fel a közeli aranylelőhelyet, hogy lelőtt egy keselyűt, amely éppen egy nagy aranyrög mellé esett.
A vulture-i bánya jövedelmező maradt egészen 1942-ig, amikor Franklin D. Roosevelt elnök bezáratta, a helyieket pedig kitelepítették otthonaikból. A dolgozók sokáig hittek abban, hogy hamarosan visszatérhetnek munkájukhoz – a bánya azonban soha többé nem nyitott ki. Vulture szinte egyik napról a másikra kihalt szellemvárossá változott.
Silver City, Idaho
Silver City igazi westernfilmbe illő kisváros. Az arany- és ezüstbányászok által alapított település 1864-ben jött létre, 1867 és 1934 között megyeszékhelyként is funcionált. Ma 70 épülete áll még, amelyek mindegyike magánkézben van. Azok közül, akik a város épületeit birtokolják, sokan az egykori bányászok leszármazottjai.
Miután a környék bányái kimerültek, a város lakossága lassan fogyatkozni kezdett, de Silver City soha nem halt ki teljesen. Még a második világháborúban is bányásztak a környező hegyekben.
Silver City-t 1972-ben történelmi értékké nyilvánították, és azóta igyekeznek fenntartani a város arculatát. A turisták imádják a történelmi kisvárost – Silver Citybe ellátogatni olyan, mintha sétát tennénk az eleven múltban.
Bannack, Montana
A várost 1862-ben alapították, és a helyi Bannock indiánok után nevezték el. Alapítása előtt ezen a környéken is aranyat találtak, méghozzá elég jelentős mennyiséget – sokáig Montana vidék legfontosabb bányászvárosa volt. Fénykorában mintegy tízezren lakták. Gazdag városnak számított; szállók, három pékség, három kovács, két húspiac, vendéglő és négy szalon is helyet kapott az utcáin.
Bannack köztiszteletben álló vezetője titokban egy törvényen kívüli banda feje volt: Henry Plummer, azokat a zsiványokat vezette, akik a Virginia és Bannack közötti utakon fosztogatták az utazókat, kereskedőket. Miután a rablóbanda tagjait elkapták, Plummer kiszabadult a fogdából, és istenfélő, törvénytisztelő állampolgárnak állította be magát Bannack lakói előtt. A színjáték annyira jól sikerült, hogy a polgárok sheriffé választották – semmit sem sejtettek a múltjáról és a jövőbeli terveiről. Az újdonsült sheriff kiszabadította korábbi zsiványtársait, akikkel tovább folytatta a fosztogatást: a következő években több mint száz gyilkosságot követtek el a környéken. Végül Bannack lakói rájöttek, hogy Plummer a gyilkos banda vezetője, és társaival együtt fellógatták a város fő terén.
A takaros, tornácos házak végül az 1970-es évekre néptelenedtek el teljesen. Sok házban még a használati tárgyak is ottmaradtak, ezért a turisták kedvelt zarándokhelye a hangulatos, szinte teljes épségben fennmaradt álmos kis szellemváros.
Cikksorozatunk első részét, az európai szellemvárosokat bemutató összeállítást ide kattintva olvashatjátok!
Cikksorozatunk harmadik részét, az ázsiai szellemvárosokról szóló összeállítást pedig ide kattintva érhetitek el!
