Szellemvárosok Ázsiában

Noha itt is találhatunk több évszázados, gazdag történelmet őrző kihalt városokat, Ázsia mégsem ezektől érdekes: errefelé akadnak olyan szellemvárosok, amelyekben még soha senki nem élt, olyan futurisztikus körzetek, amelyek tárt karokkal várják soha meg nem érkező lakóikat.

Ázsiában mindent megtalálhatsz: a 3. században létrehozott, egykor gazdag és előkelő várost, háborúk százait megélt falvakat, zsúfolt, régen rabszolgáknak otthont adó szigetet és hipermodern, centiméterre pontosan megtervezett metropoliszt. Egy a közös bennük: mind teljesen kihalt, lakatlan, sivár. Az ázsiai szellemvárosok különbözőbbek már nem is lehetnének.

Quneitra, Szíria
Bár Szíria környékén nem ritkák a romos városok, Quneitra mégis kitűnik a többi közül – omladozó házait, gazzal benőtt udvarait ugyanis az 1973-as izraeli háború emlékeként hagyták meg ennyire rossz állapotban. A város egykor a Golán-fennsík legnagyobb városa volt, körülbelül 37 ezer ember lakta.

Izrael az 1973. október 6. és október 26. között tartó ramadáni háborúban támadta meg több ország mellett Szíriát is, Quneitra sorsa ekkor pecsételődött meg. A katonák majdnem földig rombolták. Ma a fegyvermentes övezet határán fekszik, és az ENSZ katonái biztosítják.

Kayaköy, Törökország
A varázslatos török várost görögül beszélő keresztények lakták körülbelül 1923-ig. A 18. században építették egy ókori falu, Carmylessus helyére. 1900 környékén lakossága körülbelül 2000 fő volt. Miután a görög-török háborúnak vége lett, a török és a görög kormány 1923-ban lakosságcsere-egyezményt írt alá, így a görögök által lakott Kayaköy elnéptelenedett.

A városban ma körülbelül 50 ház áll, mind hangulatos, görög stílusban épült. A falak kissé romosak, de többé-kevésbé még mindig épek. Kayaköy ma múzeumfaluként funkcionál. A városban áll egy várostörténeti múzeum, két görög templom és egy 17. századi szökőkút is. Kayaköyt UNESCO-védelem alá helyezték.

Hashima szigete, Japán
A Hashima közeli szénbányákat már 1869-ben feltárták, de sokáig annyira költséges volt a bányászat, hogy szinte teljesen elhanyagolták a lelőhelyeket. 1881-ben a szigetet megvette a Mitsubishi vállalat, és lakóházakat épített rajta azért, hogy a bányászok hatékonyabban dolgozhassanak. Az első ember 1887-ben költözött ide. A szinte nyomorban tengődő munkások eleinte örömmel érkeztek családjukkal együtt Hashimára, jó lakást és biztos életet remélve, de hamar rá kellett jönniük, hogy a környék nem nyújt számukra mást, csak még nagyobb nyomort.

A „viharszigetnek” szomorú és tragikus története van: a dolgozók számára kialakított tömbházakat és szűk utcákat egykor körülbelül 5000 fő lakta – népsűrűsége 1,391 fő/1 hektár volt, amely a legnagyobb mért népsűrűség eddig a Földön. Az összezártság lelkileg megviselte a munkásokat: szörnyű körülmények között dolgoztak és éltek, volt, aki szinte soha nem látta a napvilágot, mindennapos volt a kegyetlenkedés, apróságokat is halállal toroltak meg. Mielőtt teljesen eldurvult volna a helyzet, a japán bányászokat behívták II. világháborús szolgálatra. Ekkor a bányákban koreai rabszolgákat dolgoztattak illegálisan.

A sziget lakói a kőolajnak köszönhetik szabadságukat: miután felfedezték a kőolajmezőket, nem volt szükség többé a költségesebb szénbányászatra. Hivatalosan 1974-ben zárták le a szigetet, és még ma sem látják szívesen a turistákat errefelé – noha elvileg Hashima 2009 óta látogatható.

Ha ide kattintasz, angol felirattal megnézhetsz egy videót, amely az egyik volt munkás visszaemlékezéséről és a lezárás utáni első útjáról szól.

Ordos, Kína
Elérkeztünk a szellemvárosok egyik legkülönlegesebb darabjához: Kína hipermodern kísértetvárosához, Ordoshoz. 2001. február 26-án kezdték meg építését, de még mindig vannak olyan körzetek, ahol munkálatok folynak. Az „Ordos” mongol nyelven palotákat jelent – ami metaforikusan illik is a helyre, ugyanis az itt található lakások egy átlagos kínainak megfizethetetlenek.

Éppen ezért kihalt a város. Míg a kínai szegények ezrei, tízezrei éheznek a nagyvárosok sikátoraiban, és hatalmas segítséget jelentene nekik egy-egy otthon, amelyet az új városban vehetnének, a kínai kormány mégsem adja lejjebb a lakások árait. Ez azonban ahhoz vezet, hogy a legtöbbjük teljesen kihalt. Újabban a gazdagabb réteg vásárolta fel a szabadon álló ingatlanokat, de ők sem költözni szeretnének, csupán várnak, és próbálnak nyereséget kicsikarni egy későbbi, várva-várt betelepüléshullám segítségével. A rossz nyelvek szerint Kína azért építtet ekkora ütemben új városokat, mert tartani akarják az éves GDP-növekedésüket, és az sem érdekli őket, ha a városok teljesen lakatlanok maradnak.

Ordos, noha szellemvárosként tartják nyilván, nem teljesen kihalt. Néhány ember ideköltözött már, reménykedve abban, hogy többek fogják követni őket. Itt található Kína egyik legnagyobb bevásárlóközpontja is, amelybe 50 000 üzlet elhelyezését tervezték. Ma alig pár bolt tudja eltartani magát, ezek tulajdonosai sem tudják, mikor jön el az a nap, amikor nem tudnak már többet kinyitni. A Dél-Kína Bevásárlóközpont is olyan üres, mint Ordos városa maga – és valószínűleg az is marad, hiszen jelenleg senkinek nem éri meg a szellemvárosba költözni.

Cikksorozatunk első részét, az európai szellemvárosokat bemutató összeállítást ide kattintva olvashatjátok!

A cikksorozat második részét, az Államok szellemvárosait bemutató összeállítást itt olvashatjátok!