Elárulja a kannibál feketeözvegyet a hálója

Arizonai kutatók kimutatták, hogy a hím feketeözvegy pókok a nőstény hálója alapján jó eséllyel fel tudják mérni, hogy az megeszi-e őket, vagy sem. Az is fontos, hogy a hölgy mikor evett utoljára: a feketeözvegy urak ugyanis a terebélyesebb nőstényeket preferálják.

A hím feketeözvegyek sajátos módszert fejlesztettek ki, hogy elkerüljék azt, hogy a nőstények őket fogyasszák el ebédre. A brutalitásukról elhíresült nőstény feketeözvegyek ugyanis jó eséllyel már párzás előtt is megehetik a hímeket. A hímnemű pókok azonban egyre elővigyázatosabbak: szemügyre veszik a kiszemelt pókhálóját, amelyből képesek kikövetkeztetni, mekkora eséllyel fogják a „tányéron” végezni.
Az Arizonában végzett kísérletek kimutatták, hogy a hím pókok a nőstények hálójában lévő selyem mennyiségét vizsgálták meg, amelyből rájöhetnek, hogy az mikor evett utoljára. Azt is szemügyre veszik, hogy a hálóban vannak-e nemrég beleragadt rovarokra utaló nyomok. A jóllakott nőstények ugyanis kevesebb valószínűséggel fogják felfalni őket, mint az éhesek.

A feketeözvegyek kannibál szokásaiknak köszönhetik rossz hírüket: a párosodni kívánó, a hálójukhoz közelítő hímeket ugyanis gyakran inkább megeszik, semhogy engedjenek a kíváncsiskodó udvarlónak. A tudósok ezt a viselkedést már gyakran megfigyelték, arról azonban, hogy a félresikerült párosodás előtt mi történik, még senki sem készített feljegyzéseket.

A kutatás első fázisában a szűz hímeknek kétféle üres háló közül kellett választaniuk: az egyik csoportba a jól táplált feketeözvegyek hálói, a másikba pedig az éhező pókok hálói tartoztak. A kísérlet beigazolta a kutatók előfeltevéseit: a hímek nagy számban a jóllakott nőstények hálóit környékezték meg. Azt azonban még nem tudjuk biztosan, hogy mi készteti őket erre a viselkedésre: a tudósok valószínűsítik, hogy a hálók selyemtartalma alapján választanak. A jóllakott pókok ugyanis nagyobb, terebélyesebb hálókat készítenek, míg az éhesek kisebbet, de nagyobb selyemtartalmút, így ragadósabbat.
A kutatás második fázisában megismételték az előző procedúrát, ezúttal azonban úgy, hogy a nőstények is jelen voltak. A hímek viselkedésében nem következett be változás – nagy részük szintén a jóllakott lányok felé húzott. Az éhező nőstényeket választó kevésbé okos társaik 70%-át felfalták.
A harmadik szakaszban felcserélték a nőstényeket és a hálókat: a jól táplált pókokat az éhezők hálóiba helyezték, és fordítva. A kísérlet kimutatta, hogy a hímek inkább a pókokra figyelnek, a háló vizsgálata másodlagos számukra, ugyanis nagyrészük ezúttal is elkerülte az éhes állatokat.
A kutatók 130 hímet és 50 nőstényt vizsgáltak, így kísérleteik eredményei reprezentatívnak tekinthetők. Úgy tűnik hát, hogy a feketeözvegy hölgyeknek sem olyan egyszerű férfit fogniuk, mint azt korábban hittük.