Hogy találnak meg mindig a pókok?

Bár legtöbben nem igazán rajongunk értük, úgy tűnik, a pókok mégis mindig megtalálnak minket valahogy. Egy új tanulmány kimutatta, hogy a nyolclábúak rendkívül fejlett mozgásérzékeléssel rendelkeznek: náluk már csupán a csótányok vesznek észre minket hamarabb. Az állat testén található szenzorok a legapróbb rezdüléseket is képesek felfogni.

Egy a Journal of the Royal Society Interface című folyóiratban megjelent tanulmány szerint a pókok a legkisebb rezgéseket is képesek érzékelni a testükön található szenzorok segítségével. Az állatok „szemfülességét” a Bécsi Egyetem és a Kiel Egyetem kutatói vizsgálták.
Nehéz volna észrevétlenül elmennünk egy pók mellett – a nyolclábú ugyanis képes olyan rezgéseket is érzékelni, amelyek .01 erősség körül mozognak, azaz szinte érzékelhetetlenek. Reagálnak a levegő mozgására és a hangokra is. Ezeket a képességeiket különösen fejlett szenzorjaiknak köszönhetik.

„A pókoknak több mint 300 érzékelőjük van a kitinvázukban” – nyilatkozta a Discovery News-nek Friedrich Barth, a tanulmány egyik szerzője és a legismertebb pókszakértő a világon. –„A legtöbb szenzor a lábaikon és az összetett szerveiken található, mint például a rezgéseket érzékelő receptorok a lábhajlataikban.”

A tanulmány főszerzője, Clemens Schaber neurobiológus a Bécsi Egyetemen. Kollégájával, a Kiel Egyetemen dolgozó Stanislav Gorbbal úgynevezett fehér fény interferometriával vizsgálták meg a pókok tulajdonságait. A módszer során egy optikai eszközzel egyesítik a fényhullámokat, amely lehetővé teszi a legapróbb dolgok pontos vizsgálatait is – mint például egy pók szenzorjaiét.
Schaber és csapata a közép-amerikai vándorpókokat vizsgálta, azok közül is elsősorban a kifejlett, jól táplált nőstényeket. Méretei és fejlett vadászó képességei miatt a közép-amerikai vándorpók egyébként is közkedvelt kísérleti alany. Ez a pókfaj nem épít hálót, hogy elkapja áldozatát, csupán egy helyben várakozik, amíg a préda közelíti meg őt. „A vándorpók növények levelein várja meg, hogy áldozata feltűnjön a színen. A levélen keresztül érzékeli a ’vacsora’ mozgásának irányát” – magyarázza Schaber. –„Ha a pók azt érzékeli, hogy a vibráció egy bizonyos erősség alatti, akkor nem menekül el, mivel felismeri, hogy lehetséges préda közeledik.” Ha a betolakodó viselkedése hasonlít a potenciális prédáéra, a pók támadásba lendül. Ezzel a módszerrel soha nem fecsérel energiát olyan élőlényekre, amelyek nem jelentenek számára potenciális vacsoralehetőséget – így messze elkerüli az embereket is.

Fotó: Melvyn Yeo

Discovery News