A The Explorer magazin a 2010-es év legnagyobb expedíciójának választotta a Murung Raya projektet, amely hatalmas médiavisszhangot váltott ki. A The Explorer magazin legújabb számában az erdőmentő expedíció vezetõje, Martin Holland exkluzívan számol be az út részleteiről.
Általában szeretjük azt hinni, hogy a föld valóban úgy néz ki, ahogy a térképeinken látjuk, és már semmi új nincs a nap alatt, ami felfedezésre vár. Azonban korántsem ez a helyzet – számtalan olyan terület létezik, amely emberi kéz által még érintetlen, és olyan gazdag élővilágot rejt, amelyről semmit nem tudunk. Borneó is egy ilyen hely.
A három ország, Brunei, Indonézia és Malajzia által birtokolt Borneó a föld harmadik legnagyobb szigete. 740 000 km2-es területének 95%-át még az 1950-es években is gyönyörű, páratlan gazdagságú esőerdő borította. Ez azonban, „köszönhetően” a hatalmas mértékű fakitermelésnek, ma már alig 50%-ra csökkent – a föld fakitermelésének fele ugyanis innen származik. Az erdő kiterjedése azonban még így is kétszer akkora, mint amekkora az Egyesült Királyság egész területe (22 millió hektár). A kutatások szerint, ha a pusztítás így folytatódik tovább, az esőerdő 2020-ra szinte teljesen eltűnik, csupán a sziget közepén marad egy apró terület, szomorú emlékeként annak az időszaknak, amikor még a dzsungel uralta a környéket. A fakitermelés és a pálmaültetvények elszaporodása felel az itt őshonos, ritka állatfajok eltűnéséért is. A Borneó Szívének keresztelt esőerdő az otthona a fokozottan veszélyeztetett borneói orángutánnak, a ködfoltos párducnak vagy a szumátrai orrszarvúnak is, amelyek, ha nem teszünk valamit ellene, hamarosan elveszítik természetes élőhelyüket, és kipusztulnak.
Az első összefogás az esőerdő érdekében 2007-ben jött létre, amikor a WWF több évtizedes munkájának eredményeképp Brunei, Indonézia és Malajzia aláírta a „Borneó Szíve” nyilatkozatot. Ebben megállapodtak, hogy megőrzik és fenntarthatóan kezelik ezt a világ legváltozatosabb élővilágával rendelkező területet.
Betolakodók
Borneó megmaradt esőerdeje a modern ember által szinte teljesen érintetlen, felfedezetlen környék, ezért is választotta úti céljául a Martin Holland kutató által vezetett Murung Raya-expedíció. A The Explorer magazin által 2010 legfontosabb projektjének kikiáltott kutatóút azért indult Borneó Szívébe, hogy tanulmányozza az esőerdő eddig ismeretlen területeit, ezáltal felhívja a média és az emberek figyelmét arra a katasztrófára, amely a sziget élővilágával történik.
A Murung Raya-projekt 2010 novemberében indult. A részt vevő önkéntesek három hónapot töltöttek el a Joloi folyó környékén, ahol a változatos és különleges élővilágot tanulmányozták. „Azért választottuk ezt a területet, mert szinte teljesen ismeretlen – mesélte magazinunknak Martin Holland, az expedíció szülőatyja és vezetője. – Másrészt szerettük volna megvizsgálni, igaz-e a teória, miszerint a folyó egyik oldalán egy különleges, hibrid orángutánfaj él.”
Az expedíció szervezését már tavaly februárban megkezdték, az indulást pedig tavaszra tervezték. Végül az indonéz bürokrácia és a rengeteg papírmunka miatt 6 hónapot csúsztak. „A csúszás miatt elvesztettünk néhány olyan csapattagot, aki hatalmas munkát és lelkesedést fektetett a projektbe – mondta Martin. – Azért is volt nehéz búcsút mondani nekik, mert a résztvevőket a szakértelmük és a tapasztalataik alapján választottuk ki. 6 hónap alatt rengeteg csoportos meghallgatást és interjút tartottunk, amíg eldöntöttük, kik jönnek velünk a terepre. Próbáltunk olyan embereket választani, akikben a szakmai tudás és a megfelelő személyiség is megvan egy ilyen expedícióhoz – hiszen hónapokig össze vagyunk zárva egymással, ráadásul elég rossz körülmények között.”
A team végül 11 emberrel indult el Borneó szigetére. Az részt vevő kutatók legtöbbje angol, a közvetetten közreműködő önkéntesek között azonban akadt holland és német is, a szigeten pedig rengeteg helybéli nyújtott segítséget a csapat tagjainak. A környező két falu, Tumbang Naan és Tumbang Tohan lakói is megbarátkoztak az idegennek számító kutatókkal. Azért, hogy az itt élő, teljesen más életvitelt folytató emberek ne kezeljék ellenségesen őket, Martin és néhány társa az expedíció elindulása előtt felderítő utat szervezett a Joloi folyóhoz. „Múlt év februárjában szerveztem egy kisebb túrát a helyszínre – mondta Martin. – Társaimmal igyekeztünk jó benyomást tenni mindenkire, akikkel a Murung Raya-projekt alatt találkozhattunk, mivel nem akartuk, hogy később ellenségként kezeljenek bennünket. A velük való együttműködés kulcsfontosságú volt. Persze így sem ment minden zökkenőmentesen: a helyiek szemében gazdagnak számítottunk, ezért az igazi expedíció során nehéz volt reális árakat kialkudnunk például a csónakokért.”
A szakácsokkal és idegenvezetőkkel nagyjából 20-an voltak folyamatosan az egyik támogató könyvesház után elnevezett Foyle táborban, amelyet a folyó mellett állítottak fel. „Három napunkba telt, mire a faluk lakói és az idegenvezetők segítségével felépítettük a táborhelyet. A legnehezebb munka azonban az volt, amikor 12 kilométernyi csapást kellett vágnunk az őserdőben, hogy a kutatóink dolgozni tudjanak. 5 napig tartott, mire minden ösvényt megtisztítottunk. Ráadásul a darazsak és a méhek sem örültek neki, hogy megbolygatjuk a területeiket.”
Az érdemi kutatást csak ezután kezdhették el a tudósok. A terepmunka során mindenki a saját szakterületéért felelt, ugyanakkor kombinált kutatásokat is végeztek, ahol több terület tudósai fogtak össze, és egyszerre indultak a vadonba, időt és felesleges munkát takarítva meg így. Martin ezt a módszert a projekt sikeressége szempontjából nagyon fontosnak tartja: „A kutatók ezáltal a biodiverzitás másik oldalát is megismerhették, és más, a sajátjuktól eltérő kutatási terület módszereit is megfigyelhették. Így komplexebb képet kaptak az egész expedíció munkájáról.”
A cikk folytatását a The Explorer magazin legújabb számában olvashatod!
