Az Északi-sarkvidék újraosztása

Hatalmi szkander az Arktikum koncáért

Az északi pólust körülölelő Jeges-tenger emberemlékezet óta jégpáncéltakaróval védte vizeit a betolakodók ellen. Csupán a nyár három hónapjában engedett ritka bepillantást titokzatos világába, a feltöredezett jégtáblák között vezető nyiladékok mentén.

Az emberiség többségét az Északi-sark misztikuma, a határos nemzeteket a part menti hajózás és halászat szakadatlan küzdelme az elemekkel, a világkereskedelmet a Nyugati- és Keleti-átjárók kérdése izgatta. Jelenünkben, mindez, megváltozni látszik. A hőskornak lassan vége. A Disznófejű Nagyúr mohó keze már a sarkkörök mögé nyúlkál…

Szezám tárulj! – kiáltotta annak idején Ali baba, és megnyílt a kincset rejtegető szikla fala. „Globális felmelegedés!” – mantrázzák a tudósok, miközben értően összekacsintanak a Hatalmakkal. „A pólusok olvadó jege megváltoztatja a földgolyó klímáját! 2100-ban a világpopuláció egynegyedének otthona kerül víz alá! Lám, már napjainkban is, az északon élő jegesmedve kannibalizmusra fanyalodik a jégtáblák korai olvadása miatt…” Ezekből a szlogenekből élünk mi, be nem avatottak. Az impérium azonban elnéz a fejünk felett.
Amíg Ali baba aranyra, ezüstre és smaragdra áhítozott, a hatalom mai birtokosai olajban, földgázban, ritka fémekben gondolkodnak, melyeket a hozzáférhetővé váló tengerfenék rejteget. S persze fogát feni a hideg vizű tenger ínyenc élővilágára is, mely a jégsapka eltűnésével szabad prédájává eshet. S akkor a felszabaduló kereskedelmi utak jogainak birtoklását még meg sem említettük…

2007 késő nyarán kezdődik, amikor két hajó tandemben észak felé veszi útját Murmanszk kikötőjéből. Az orosz sarkkutató hajó, az Akademik Fjodorov több mint száz tudóssal a fedélzeten, a Rosszija nevű atomjégtörő kíséretében az Északi-sark felé halad. Az Arktika 2007 expedíció névleges célja a sarki klíma, valamint az arktikus tengerfenék tanulmányozása. A vállalkozásnak azonban van egy harmadik, előre be nem jelentett feladata is. Közel egy évszázaddal azután, hogy az amerikai admirális, Robert E. Peary (1909-ben) először éri el a pólust a jégmező felszínén, az oroszok megpróbálják lejuttatni az első embert az alatta húzódó tengermeder aljára. Az expedíciót Artur Kilingarov, Putyin elnök személyes megbízottja vezeti. Az Akademik Fjodorov raktáraiban két mini-tengeralattjáró lapul, a Mir–1 és Mir–2. Útban a sark felé, a 82. északi szélességen találnak egy futballpálya nagyságú „ponyát”, jégmentes vízfelületet, ahol tesztelik mindkét „mélyrepülőt”. A legnagyobb veszély, amivel szembenézhetnek a ballisztikus merülés során, egy jégmező közepén, hogy a feljövetel során elsodródnak, és a jégmező csapdájába esnek. Mindkét mini-tengeralattjáró eléri az óceán homokfövenyét kb. 1300 méter mélységben.
A hajók augusztus 2-án érik el az Északi-sarkot. A Rosszija folyamatosan töri a jeget a Fjodorov körül. A Mir–1-ben a pilóta, Anatolij Szagaljevics mellett helyet foglal az expedíció vezetője, Kilingarov is. Húsz perc eltéréssel mindkét merülő egység megkezdi az utat a mélybe. Két és fél óra utazás után a tengeralattjárók egymástól 500 méterre érnek talajt.
A Mir–1 pilótája robotkarok segítségével egy méter magas, rozsdamentes titánból készült orosz zászlót ültet a homokba, 4261 méter mélységben. A zászló mellé elhelyez egy kapszulát is, melyben jövő generációk számára szóló üzenet van elzárva. A kölcsönös fényképezgetés után mindkét tengeralattjáró talaj- és vízmintákat vesz a környezetéből.
A felfelé tartó út öt teljes órát vesz igénybe.
– Csodálatos volt odalent – mondja a Mir–1 pilótája, Szagaljevics, miután kiszabadul a kapszulából. – Sárgás homok vett bennünket körül, de az élővilágnak a nyomát sem láttuk.
Az expedíciót vezető Kilingarov egy oktávval magasabb hangon lelkendezik. Egyenesen a Holdra szállással vonja párhuzamba az expedíció sikerét.
– Hős misszió volt! Fontos lépés Oroszország részéről, melyben demonstrálta területével arányos jelenlétét az arktikus régióban. Ha száz vagy ezer év múltán valaki lemegy oda, ahol mi voltunk, saját szemével vethet pillantást nemzeti lobogónkra…

E mondatok – jó magyar kifejezéssel élve – világszerte kiütik a biztosítékot, az orosz médiának köszönhetően, mely súlyponti kérdést csinál az esemény nagydobra veréséből.
Elsősorban a Jeges-tengert közvetlenül határoló négy másik ország, Kanada, az USA, Norvégia és (Grönland jogán) Dánia sajtóiban jelennek meg aggódó hangok.
– Ez nem a 15. század! – nyilatkozik Peter MacKay, korábbi kanadai külügyminiszter. – Senki sem teheti meg a mai világban, hogy tetszése szerint zászlókat tűzdeljen le „Foglalt Terület” felirattal.
Tom Casey, amerikai külügyminiszteri szóvivő szerint „egy zászló elhelyezése jogilag semmit sem jelent a terület tulajdonjogára vonatkozóan”.
Az orosz külügyminiszter, Szergej Lavrov így válaszol a kérdező riportereknek:
– Az expedíció célja nem a cölöpök leverése volt, hanem annak a bizonyítása, hogy országunk kontinentális alapzata eléri az Északi-sarkot!

A cikk folytatását a The Explorer december-januári számában olvashatja!