Ez bizony nem költői túlzás, nem is szenzációhajhász kijelentés, az olasz kisváros lakói saját maguk nevezik így Gubbiót. Miután három napot töltöttünk ott, határozottan állíthatjuk, igazuk van. Hogy mi is történik a városkában? Mik ezek a faszobrok, és miért rohangálnak velük az emberekkel teli utcákon? Ezek a kérdések mocorogtak bennünk, amikor a Festa dei Cerire készültünk.

A tavaszi napforduló érdekes jelenséget hoz magával a mexikói Chichén Itza maja piramisához. Amellett, hogy Chichén Itzá piramisa az egyik legnagyobb, máig fennmaradt emléke a maja civilizációnak, a mexikói település egy lenyűgöző fesztiválnak is otthont ad.

Néha nézzenek hátra, ha a Bolondok Napját Franciaországban töltik. A hagyomány szerint ugyanis a gyanútlan járókelők és nézelődők hátára előszeretettel ragasztgatnak papírból készült halakat a tréfás helyiek.

Chilében Húsvét után egy érdekes szokással emlékeznek meg a nehéz időkről.

Ha kíváncsi egy igazán vidám és kevésbé önmegtartóztató Húsvétra, akkor április 18-án Korfun a helye.

Cuzco városában Húsvét hétfőjén egy szokatlan Jézus-szobor vonul fel. A város ilyenkor Taitacha Temblorest, a Földrengések Feket Urát ünnepli.

Firenzében minden évben lángra lobban egy hatalmas szekér.

Az áprilisi tréfa szokása több száz, esetleg több ezer eves múltra tekint vissza, biztosan senki sem tudja, hogy honnan ered.

A spanyolországi Sevillában a húsvét előtti vasárnapon veszi kezdetét a Nagyhét, a Semana Santa, melyen az inkvizíció idejéből származó hagyomány szerint templomi gyülekezetek, vallásos egyesületek naponta körmeneteket szerveznek.

Még otthon figyelmeztettek, hogy a külföldi turisták mellett a fotósok a kedvenc célpontjai a dobálódzó tömegnek, amit az egyik „kedves” csapat jóvoltából meg is tapasztaltam. Szívesen beálltak gépem elé csoportképre, ugráltak nekem a paradicsompürében, de aztán letéptek egy nejlont az egyik ház faláról, belemerítették a pürébe, majd jól rám borították.