Az áprilisi tréfa szokása több száz, esetleg több ezer eves múltra tekint vissza, biztosan senki sem tudja, hogy honnan ered. Mindenhol ilyenkor ünneplik a tavasz kezdetét, a megújulást, elképzelhető, hogy ebből az ősi hagyományból nőtt ki a mostani viccelődős, bosszankodós tavaszi szokás.
Április elsején az emberek egyik fele felhatalmazva érzi magát arra, hogy megtréfálja az emberek másik felét. Van, aki bosszankodik ezen, nevet, vagy éppen egyáltalán nem foglalkozik vele. „A legtöbb ember bosszantónak tartja ezt a hagyományt, és alig várja, a nap végét" - Mondta Alex Boese, a san diegói Hoax Múzeum kurátora. „De a tréfakedvelő ember igazán elemében érzi magát ezen a napon, és nem hajlandó eltekinteni a viccelődéstől. Ők tartják életben ezt."
Boese hozzátette, hogy az otthoni és munkahelyi tréfák az elmúlt évben csökkentek, illetve átalakultak intézményesített médiahoaxokká - írja a National Geographic.
Szakértők szerint az áprilisi tréfák hagyományának eredete tisztázatlan. A legnépszerűbb elmélet szerint Franciaországból származik, mikor megváltoztatták a naptárat az ezerötszázas években. Azelőtt április elején kezdődött az újév, de a római naptárhoz alkalmazkodva ezt áttették január elejére.
Azonban a váltás híre lassan terjedt el a nép között, és a szokásokhoz híven a legtöbben megtartották az áprilisi újév ünneplésének a hagyományát. Ezért nevezték el az ilyenkor ünneplőket április bolondjának.
Más források is ezt támasztják alá. XIII. Gergely pápa 1582-ben változtatta meg a régi Juliánus naptárt, azonban kevesen tudtak a váltásról, és még kevesebben fogadták el a változást.
Ezzel az elmélettel azonban legalább két probléma van. Az első, hogy nem magyarázza meg teljesen a hagyomány egész Európában való elterjedését, mivel a Gergely-naptárt Angliában 1752-ig nem fogadták el, viszont az "április bolondja" szokás ekkor már meghonosodott a szigetországban. A másik az, hogy konkrét történelmi, írott bizonyíték nincs arra, hogy valóban összefüggésben áll egymással a naptárváltás és a bolondok napja, pusztán feltételezés alapján felállított elméletek vannak.
Boese, aki sokat tanulmányozta ezt a hagyományt, szintén nem ért egyet ezzel a feltételezéssel, szerinte az áprilisi tréfák egyszerűen csak egy régi európai hagyományból nőttek ki, amikor a tavaszt és a megújulást ünnepelték. Arra is rámutat, hogy ez a nap alkalmas volt társadalmi egyenlőtlenségek kifigurázására, és a társadalmi rétegek nyílt konfrontációjára. Ez volt a nap, mikor mindent szabadott, megválaszthatták a bolondok királyát, akinek egy napig valóban névleges hatalmat adtak. Az ezernyolcszázas években London utcáin a csavargók, utcagyerekek is 
tréfákat űztek ezen a napon a magasabb rangú emberekkel.
Egy másik feltétezés John Boskin, a Bostoni Egyetem nyugalmazott professzorának a nevéhez fűződik. Elmondása szerint a hagyomány Konstantin Császár idejébe nyúlik vissza, mikor az udvari bolondok tréfásan arra kérték az uralkodót, hogy egy napra adjon nekik jobb munkát, például engedje át a birodalom kormányzását. Konstantint mulattatta az ötlet, és engedett a tréfának, valóban egy napra trónra ülhetett az udvari bolond. Ennek a napnak az emlékére később is rendszeresen megünnepelték a Bolondok napját.
Ezt az elméletet Boskin 1983-ban hozta nyilvánosságra, és rengeteg újság lehozta, azonban később Boskin bevallotta, hogy az egészet áprilisi tréfának szánta, és mindenkit átvert.
Más elméletek arra figyelmeztetnek, hogy több ezer éve is ünnepeltek már a tavasz kezdetekor ünnepeket, ami a vidámság és a közös ünneplés körül forgott. Az ókori rómaiak a március 25-én kezdődött Hilária fesztivált tartották. A hindu naptárban ezen időszak neve Holi. A zsidó naptárban a purim esik egybe ezzel az ünneppel.
