Vicsorgó vámpírok és foszforeszkáló kísértetek mögött masírozok. Középfölde Gandalfja varázsigét mormol fejemre, csupán remélni merem, hogy éppen nem nyálkás varanggyá akar átváltoztatni. Kapkodom a fejem: a groteszk alakok és különleges díszletek szélsebesen váltakoznak körülöttem.

Korábban nem szerettem a római történelmet. Egészen addig, amíg egyszer véletlenül a kezembe került Robert Graves egyik könyve, az „Én, Claudius”. Nem tudtam letenni, faltam a sorokat. A szemem előtt kelt életre a civilizációk civilizációja, benne egy nem mindennapi család története.

Az ipar, a természet és a kultúra nem mindig férnek meg egymás mellett. Linzben azonban kézen fogva fogadnak minket, hogy a múltból a jövőbe repítsenek. A 2009-es év egyik Kulturális Fővárosa egy rendkívül izgalmas olvasztótégely, melynek kulturális folyamából mindenki kiragadhat magának valamit.

Szentpétervár minden kétséget kizáróan Európa egyik leghidegebb városa – a világ egymilliónál több lakossal rendelkező nagyvárosai közül az orosz fekszik a legészakabbra. Persze ki ne hallott volna a zord, embert próbáló orosz télről, amely nem egy hadvezér terveit hiúsította meg.

Fokváros vagy angolul Cape Town különleges egyvelege az európai és az afrikai kultúrának – egyszerre ismerős és teljesen idegen.