Drakula voltam Vallettán

Vicsorgó vámpírok és foszforeszkáló kísértetek mögött masírozok. Középfölde Gandalfja varázsigét mormol fejemre, csupán remélni merem, hogy éppen nem nyálkás varanggyá akar átváltoztatni. Kapkodom a fejem: a groteszk alakok és különleges díszletek szélsebesen váltakoznak körülöttem (egy pillanatra még maga Spock kapitány is feltűnik), de ez már csak így van rendjén itt, a gozói spontán-, avagy más néven morbid karneválon.

Tavasztündérek, birodalmi lépegetők és Freddy Kruger-ek lepik el Gozo utcáit évente egyszer, a karneváli időszakban. Hatalmas csinnadratta kíséretében, tűzijátékok vakító fénye alatt fergeteges utcabállá alakul át ilyenkor a parányi, mindössze 67 négyzetkilométer területű sziget. Én magam is itt mulatozom a zajos tömegben. A kísértetkastélynak álcázott DJ pult mögül farkasemberek kandikálnak ki, őrült tempóban diktálják az ütemet és szolgáltatják a talpalávalót a szórakozni vágyók részére. Engem is magával ragad egy rögtönzött banda transzevesztitáknak öltözött legcsinosabb háttértáncosa, bár félek, jelmezem ezúttal jobban illene egy „kaszásokból” verbuválódott társulathoz. Bár korábban azt hittem, én leszek a karnevál legfélelmetesebb Drakulája (maga Lugosi Béla is megirigyelhetné otthonkészített jelmezem), most csalódottan veszem tudomásul, mennyire szerény is öltözékem. Nem győzök csodálkozni: a legelképesztőbb formák és effektek tesznek tanúbizonyságot a végtelen kreativitásról. Még sohasem láttam együtt, egy helyen ennyi ijesztőbbnél ijesztőbb horror- és fantáziafilm figurát. Quasimodo, az ’50-es éveinek elején járó újdonsült, gozói barátom – látva jellegtelen jelmezem miatti elkeseredésem – megnyugtat: odaát, Máltán, a karneváli időszak többi napján valóban félelmetes Drakulának számítok majd, hiszen a máltai rendezvények előre megszervezett show-műsorai inkább a gondosan betanult koreográfiákról, a tökéletesen kivitelezett kosztümökről szólnak mint sem a gúnyról vagy félelemkeltésről.

Katicák és toronyórák
Másnap reggel átruccanok Vallettára, Málta fővárosába. A paloták városa vitathatatlanul Európa egyik legszebb fővárosa és a legnagyobb kincs, amit a történelmen és a kultúrán kívül a sziget nyújtani tud. Valletta két gigantikus méretű, természetes kikötő között álló szikla tetejére épült, így mindig természetes védelmet élvezett a történelem folyamán a hódítókkal szemben. A város nevét Jean Parisot de la Valette-ről, a XVI. században uralkodó lovagrend nagymesteréről kapta. Valletta minden látványossága, erődítménye, palotái és templomai, de lakóházai is a lovagkort idézik. A házak legtöbbjén megtaláljuk a mór stílus jegyeit, a zárt erkélyekkel, amit a lovagok is átvettek. Itt a legtöbb háznak saját, legtöbbször női vagy virág neve volt és van még a mai napig is. A mai Valletta lakosainak száma nem sokkal haladja meg a nyolcezret. Málta összlakossága 362 ezer fő, területe 316 négyzetkilométer.

Máltát 1530-ban V. Károly császár ajándékozta a lovagrendnek, s a lovagok minden évben kötelesek voltak Szicília kormányzójának egy máltai sólymot ajándékozni. Ma már a lovagoknak csak képviseletük működik a szigeten, a máltai sólyom pedig azóta kihalt. A Földközi-tenger közepén fekvő Málta a civilizációk olvasztótégelye. Történelme évezredekre nyúlik vissza. A szigeteken már időszámításunk előtt 5200 körül éltek emberek, és fejlett történelem előtti civilizáció virágzott már a föníciaiak érkezése előtt is, akik a fő szigetet Maleth (vagyis biztos kikötő) névre keresztelték. Az újkor első évszázadaiban a Szent János Lovagrend székelt a szigeteken, melyek később a brit birodalom fennhatósága alá kerültek. Málta 1964-ben nyerte el függetlenségét, ma az Európai Unió tagja, idén január elsejétől pedig hivatalos fizetőeszköz az euró.

Mivel a verőfényes napsütés nem éppen Drakuláknak való, jelmezem levetve, ezúttal egyszerű turistaként sétálgatok Valletta főutcáján, ahol óriási jelmezbálnak lehetek szemtanúja: klasszikus zenére táncoló modern lovagokat és a szivárvány minden színében pompázó, guruló szerkezeteket láthatok. Egy lopott pillantást vetek a kulisszák mögé és máris feszült izgalommal várom az idei év újdonságát: a legkisebbek karneválját. A máltai lurkók jelmezekbe bújnak, kedvenc mesehőseik alakját öltik magukra: a királykisasszony jelmez az idei évben is sláger, de vannak itt katicabogarak, pókemberek, muskétások, angyalok, balerinák, de batmanekből sincsen hiány. A festett arcú tündérek csillogó szemekkel követik az éppen érkező tánccsoportokat, így az én figyelmem is a színpadra terelődik, Gondosan megvarrt krokodil-, és papagáj jelmezek kavarognak körülöttem, a varázslatos színek már-már összemosódnak szemem előtt. Nem látok mást, csupán egy óriási színkavalkádot, amelyből néha elő-előbukkan egy-egy oroszlán, toronyóra vagy villódzó méhecske.

A cikk folytatását az Explorer Magazin 2008. márciusi számában olvashatják!