Egy friss tanulmány szerint a világtenger elsavasodása egyike lehetett azoknak a tényezőknek, amelyek 250 millió évvel ezelőtt az élővilág nagy részének tömeges kihalásáért feleltek. Az elsavasodás olyan „gyanúsítottak” mellé sorakozott fel, mint az oxigénhiányos környezet, a szibériai trapp bazaltvulkán kitörése és a globális tengerszint csökkenése.

A királykobra, a tarantella pók, vagy a nyílméreg béka neve egyet jelent a halálosan mérgező állat szinonimájával. Kevéssé ismert azonban, hogy a világ legmérgezőbb állatai a tenger felszíne alatt rejtőznek. Ne gondoljunk ijesztő szörnyekre; a mérgező tengeri élőlények többsége kicsi, ártalmatlannak tűnő vagy épp színpompás, szép állat.

Megismétlődhet a földtörténet egyik tömeges kihalása. A nagy méret és a gyors harapás volt a csontoshalak végzete 65 millió évvel ezelőtt, és ma is ugyanezek a haltípusok a leginkább veszélyeztetettek - mutattak rá amerikai kutatók.

Egy új, víz alatti képalkotási technológia segítségével a tudósok megtalálták az eddigi legnagyobb halrajt.

Mivel kevesebb a homokvihar Afrikában, kevesebb por kerül az óceánok fölé, amitől azok felmelegednek.

Felejtsük el az arany fülkarikát, a falábat, a félszemet fedő fekete kendőt, hagyjuk a kalózromantikát a hollywoodi filmekre. A modern tengeri kalózok gengszterek, a vizek útonállói, támadásaik brutálisak, gyorsak és olykor véresek. A három árbocos vitorlás, az elől töltős ágyú, a kard a múlté.

Jégtörőnket, az SA Agulhast a délkeleti passzát alig észrevehetően jobbra dönti, sötétbevesző orra lágyan bólintgat az éj tengerén. A nyitott ablaknál állok, a menetszél meleg ujjaival az arcomat cirógatja.

Az űrből nézve földünk egy gyönyörű kék köntösbe burkolózott bolygó, ahol a kontinensek eltörpülnek az őket körülölelő hatalmas óceánok mellett. A víz nyújtott otthont az első élőlényeknek a földön, és a földi életformák 80 %-át ma is az óceánok hullámai takarják, állandó pulzálásukkal tartva fenn a természetes erők körforgását.