Méregfiolák Neptunusz kincses ládájában

A királykobra, a tarantella pók, vagy a nyílméreg béka neve egyet jelent a halálosan mérgező állat szinonimájával. Kevéssé ismert azonban, hogy a világ legmérgezőbb állatai a tenger felszíne alatt rejtőznek. Ne gondoljunk ijesztő szörnyekre; a mérgező tengeri élőlények többsége kicsi, ártalmatlannak tűnő vagy épp színpompás, szép állat.

Az átlagember, ha a tenger veszélyes élőlényei kerülnek szóba, azonnal a cápákra gondol. Pedig a látszólag ártalmatlan úszó méregtárak potenciálisan jóval nagyobb veszélyt jelenthetnek a vigyázatlan fürdőzőre nézve, mint a rossz hírüknél sokkal, de sokkal békésebb cápák. Tengerparti nyaralás előtt talán nem árt, ha áttekintjük melyek a legveszedelmesebben mérgező tengeri élőlények.

A világ legmérgezőbb hala

A skorpióhal-félék családjába (Scorpenidae) tartozó kőhal (Synanceia verrucosa) a mérgező tengeri állatok top-listájának a csúcsán áll. Az átlag 30 cm hosszú fenéklakó állat tökéletes mimikrivel rendelkezik, még gyakorlott szem is alig tudja megkülönböztetni egy alaktalan, moszatokkal benőtt kisebb sziklától. Az állat igen kemény hátúszó sugarai méregmiriggyel állnak összeköttetésben, amelyből a kőhalra vigyázatlanul rálépő fürdőző, vagy a beletenyerelő búvár szúrt sebébe azonnal beinjektálódik az erős toxin. A kőhal mérge rövid idő alatt hipotermikus tüneteket és a keringési rendszer összeomlását okozza. Ha nem kerül sor időben az ellenszérum beadására, majdnem bizonyos az áldozat halála. A kőhal csak a trópusi indo-pacifikus térségben, a Vörös-tengertől Polinéziáig honos, az európai tengerekben nem él. ( A Földközi-tengerben és az Adrián is megtalálhatók azonban rokonai, a különféle sziklahalak, de ezeknek a fajoknak sokkal gyengébb a mérge.)

Szépséges méreglerakat

A színpompás, vörös-fehér csíkokkal ékesített közönséges tűzhal (Pterois volitans) rokonához, a kőhalhoz hasonlóan szintén a trópusi indo-pacifikus térség lakója. Ez a faj is a skorpióhal-félék családjába (Scorpenidae) tartozik. A parthoz közeli korallszirtek sekély vizeiben gyakori látvány a komótos lassúsággal úszkáló feltűnően szép tűzhal. Ám látszólagos ártalmatlansága és lassúsága ellenére se jusson senkinek az eszébe, hogy megfogja a tűzhalat, ugyanis a hátúszó sugarainak szúrása súlyos, nem egyszer halálos kimenetelű mérgezést okozhat! Az elmúlt évtizedben a tűzhal – feltehetően akváriumból a tengerbe került példányok miatt – mértéktelenül elszaporodott a Karib-tenger térségében is, elsősorban a Mexikói-öböl és Florida partvidékének környékén. Mivel a trópusi atlanti térségben ez a faj nem őshonos, természetes ellenség hiányában rendkívül gyorsan elszaporodott, komolyan veszélyeztetve a karibi korallzátonyok ökológiai egyensúlyát.

Lódarázs a tengerben

A csalánozókról (Cnidaria) közismert, hogy mérgező élőlények, így a medúzákat igyekszik is minden fürdőző messze elkerülni. A Csendes-óceán nyugati, trópusi területén, elsősorban az ausztrál vizekben él azonban egy alig észrevehető, a helyiek által csak „tengeri darázsnak” nevezett medúza-féle, az alig pár centiméteres, áttetsző kockamedúza (Chironex fleckeri). A kockamedúza mai ismereteink szerint, a világ legmérgezőbb állata. Csípése a roppant erős idegméregnek köszönhetően, ha nem áll azonnal rendelkezésre az ellenszérum, néhány percen belül biztos halált okoz. Szerencsére, a kockamedúza elterjedtsége csak meglehetősen behatárolt területre korlátozódik, de jelenléte akkora kockázatot jelent, hogy például az ausztrál Gladestone és Exmouth városok térségében a medúzaszezon idején, november és május között egyenesen tilos a tengerben fürdőzés.

Egy gálya, amelyet jobb elkerülni

Noha hólyagmedúzának is nevezik, valójában a hidraállatok osztályába (Hydrozoa) tartozó telepes hidrapolipok kolóniájából áll a különleges portugál gálya (Physalia physalis). A portugál gálya kozmopolita állat, világszerte előfordul a melegvizes tengerekben. A Földközi-tenger térségében elsősorban a Baleárok (Mallorca, Formentera) vizein jelenhetnek meg tömegesen. A felszínen úszó és vitorlaként funkcionáló nitrogénnel töltött méretes gázhólyagról nyúlnak a mélybe a polipkolóniákból álló, és súlyosan mérgező fogókarok. A fogókarok átlagos hossza 15-20 méter, de kivételesen akár az 50 (!) méteres hosszúságot is elérhetik. A portugál gálya a szelek és az áramlatok által hajtva sodródik a nyílt tengeren, időnként a partok közelébe kerülve. A fogókarok éles fájdalommal járó csípést okoznak. A portugál gálya toxinja – főleg a keringési betegségben szenvedő fürdőzőknél -, gyakran légzésbénulást, illetve szívleállást okoz.

Fullánkos ékszer

A pompás héjakkal rendelkező tengeri csigákat többnyire mindenki ártalmatlan élőlényeknek gondolja. Pedig a csigák osztályában (Gastropoda) is akadnak olyan fajok, amelyek toxinjának erőssége a kobraméreggel vetekszik. A nyílnyelvűek (Toxaglossa) rendjébe tartozó ragadozó kúpcsigák (Conidae) radulája (rágószerve) hegyes, szigonyszerű szervvé alakult át, amellyel az állat megszúrja áldozatát. A radula méregmiriggyel áll összeköttetésben. A szúrással egyidejűleg, - a kígyóharapáshoz hasonlóan – a toxin a sebbe kerül, és azonnal megbénítja a zsákmányt. A kúpcsigák mindenhol előfordulnak a melegvizes tengerekben, egy fajuk, a Conus mediterraneus a Földközi-tengerben, sőt, az Adrián is honos. Az összes kúpcsiga faj közül is kiemelkedik azonban roppant veszélyes mérge miatt a trópusi indo-pacifikus térségben elterjedt textilmintás kúpcsiga (Conus textile). Az 5-7 cm hosszú díszes mintázatú házzal rendelkező csiga mérge, a conotoxin mintegy 200 különböző komponensből áll, emiatt nem lehet hatékony ellenszert kifejleszteni e méregtípussal szemben. A méreg lebontja a szöveteket, és rövid idő alatt kiterjedt területen okozhat szövetelhalást illetve idegbénulást, amelynek halálosak a következményei. Hasonlóan veszélyes méreggel rendelkezik egy másik trópusi faj, a térkép kúpcsiga (Conus geographus) is.

Fontos tisztában lennünk azzal, hogy a felsorolt tengeri élőlények soha sem támadnak emberre. (Ez általában véve is igaz, még a nagytestű állatok is csak kivételesen és rendszerint csak akkor támadják meg az embert, ha provokálják őket.) Ha nem ismerjük jól a tengeri állatokat, a legegyszerűbb biztonsági szabály, hogy egyszerűen nem nyúlunk semmihez. A tengerben fokozottan igaz, hogy mindent a szemnek, semmit a kéznek!