Hajnal van, éppen csak pirkad. A Serengeti most kezd ébredezni, megszólalnak a kabócák, a békák, majd a madarak. Feketéből lassan vörösbe vált az égbolt. A szavanna hangjait hirtelen lángszóró sistergése nyomja el.

Mindannyian gyűjtők vagyunk, csak a mérték változó. Ki megszállottan, ki anélkül, hogy ennek tudatában lenne. Egyesek bélyeget, mások kapcsolatokat, söröskupakot, élményeket, okleveleket, barátokat, pénzt, vagy éppen lepkéket gyűjtenek.

Az emberiség talán legnagyobb vállalkozása indult el akkor, amikor gépeivel először emelkedett el a Föld felszínéről.

Csaknem mindenütt, ahol a földönkívüli értelem tudományos kutatása, vagyis SETI program folyik, ki van tűzve egy szép, színes zászló. Fekete alapon egy nagy sárga korong képviseli rajta a Napot, középen a Föld kék és Holdunk kisebb, ezüstszínű korongja látható.

„Ránézésre” nem érdemes gyémántot venni. Két egyforma kő értéke között akár százszoros is lehet a különbség. A „miért?” hallatán a szakértő készségesen felhívja figyelmünket a vagyont érő briliáns tökéletes arányaira vagy éppen nemes tüzére.

Ma is csodálattal tölt el mindenkit a Gízai platón álló három hatalmas gúla, a három óbirodalmi fáraó, Kheopsz, Khefrén és Mükerinosz monumentális sírja. A görögök a világ hét csodája közé sorolták, Josephus Flavius szerint a fogságban szenvedő zsidók véres-verejtékes munkával építették.

1911. augusztus 21-én, egy forró nyári délelőttön a 31 éves Vincenzo Peruggia olasz asztalosmester leakasztott egy 77 x 53 cm méretű, olajjal vékonyka nyárfalapra festett, több mint négyszáz éves női arcképet a párizsi Louvre faláról, kivette a keretéből, és kabátja alá rejtve fényes nappal kisétált vele az épületből.