Szerz(ők): Demeter László, Tóth Levente, Katona Lajos Tamás, dr. Kordos László | Fotós(ok): Hoffmann Edit, Katona Lajos, Dendyuk Mihály
2008 júniusában az erdélyi felsőrákosi lignitbánya fedőjében előkerült egy mintegy 2,5 millió éves ősormányos szinte teljes csontváza. A lelet óriási jelentőségű, mivel a világon ezidáig a fajból csak 2-3 csontvázmaradvány került elő. A lelet terepi feltárását Tóth Levente bányageológus vezette, a csontok kiemelése és konzerválása sok gondot okozott…
Csodák földje, Erdővidék (Demeter László)
Erdővidék különösen gazdag földtani és őslénytani leletekben, melyek előkerülése elsősorban a vidék szénbányászatának köszönhető. A közel másfél évszázad alatt számos ősállat-maradvány került elő, melyek régebben közeli és távolabbi múzeumok és magángyűjtők gyűjteményeit gyarapították, jelenleg pedig a két éve alapított Erdővidék Múzeumáét. Örvendetes, hogy a 2008 nyarán előkerült világszenzációnak számító Anancus arvernensis (őselefánt) csontváz már helyben maradhat, Erdővidék Múzeumának tulajdonába kerülhetett. A masztodon (a földtörténeti harmadkorban élt, nagy méretű őselefánt) csontvázát itt kívánjuk felállítani a múzeumban, melyhez szükséges a rendelkezésre álló épület jelentős bővítése.
A masztodon csontváza előkerül... (Tóth Levente)
Felsőrákos közelében 1995-ben kezdtük a munkálatokat a vidék legnagyobbnak tervezett külszíni szénfejtésén. A rákosi bánya vezetőjeként elsősorban a termeléssel kellett foglalkoznom, de geológusmérnöki végzettségem miatt kötelességemnek éreztem, hogy a bányászat mellett odafigyeljünk az előbukkanó régészeti és ősállattani leletekre, ezért szabadnapokkal jutalmaztam azt az alkalmazottat, aki valami érdekeset talált.
2008 májusában egy körülbelül tíz méter magas falat fejtő gép személyzete két kerek, barnás foltra lett figyelmes a szürke agyagpala felszínén. A helyszínre érve rögtön rájöttem, hogy két agyar nagyjából 12 centiméter átmérőjű metszetét látom. Reméltem, hogy a fej még a kőzetben van, és nem azt fejtettük le, hanem a kevésbé érdekes agyarvégeket. Két hét után kaptam választ a talányra: miután lefejtettük a csontokat takaró körülbelül öt méter vastag agyagpala réteget, egy teljes őselefánt váza került napvilágra. Ekkor értesítettem Demeter Lászlót, a baróti múzeum igazgatóját és a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem Geológia Tanszékének paleontológia professzorát, Vlad Codreát. Mindketten lelkesen fogadták a hírt. Demeter László nekifogott beszerezni a legfontosabbat – a pénzt – hiszen egy ilyen méretű csontváz kiemelése és preparálása nem kis összegbe kerül.
Codrea professzor úr rövid időn belül megérkezett és pár napot Baróton töltött, de sajnos elméleti segítségen kívül mással nem szolgálhatott, mert mint mondotta, sajnos Romániában nincs olyan szakember, aki a preparálásban segíthetne. Ekkor a fogak még nem látszottak, ezért nem tudtuk pontosan meghatározni a masztodon faji hovatartozását, csak azt tisztáztuk, hogy felnőtt egyed volt, és valószínűleg a mocsárba fulladt, ezért maradt egyben a csontváz.
Preparátor szakemberek híján kénytelenek voltunk magunk nekifogni a csontok kimentésének, mert tudtuk, hogy két-három embernek hosszú időbe fog telni a munkálat, közeledik a tél, és a bánya sem tudja sokáig kikerülni a masztodon maradványait. Sikerült is komolyabb károsodás nélkül, darabonként kimenteni a csontváz nagy részét és feljuttatni a múzeumba. A mellkas azonban (a bordák és a gerincoszlop) – igaz betakarva – a bányában marad most tavaszig, mert a kedvezőtlen időjárás miatt nem lehetett megközelíteni a lelet helyét.
Mostanáig úgy gondoltuk, hogy ritkák az őslénymaradványok a rákosi bányában, hiszen eddig csak két meghatározható csontváz töredéket találtunk: egy kecskeféle állkapcsát és egy orrszarvú lábszárait. A masztodoncsontváz körüli aprólékos munka meggyőzött róla, hogy ez nem így van, hiszen az őselefánt medencéje alól egy ragadozó hal nagyjából 20 centiméteres alsó állkapcsa került elő, a csontváztól pedig nem több mint egy méterre egy kis rágcsáló maradványait leltük meg.
|
Mi is az őselefánt… (Katona Lajos Tamás)
Az ormányosokat fogazatuk alapján határozzák meg, ezért a felsőrákosi lelet közvetlen megtalálásakor még nem tudták pontosan, hogy a világ első Anancus csontvázát találták meg. Az Anancus arvernensist (CROIZET & JOBERT, 1828) régen Mammut anancusnak, később Mastodon Anancusnak nevezték. Végtagcsontjai arra engednek következtetni, hogy a mamutnál jóval zömökebb és erősebb felépítésű állat volt. Testét a gyapjas mamuténál sokkal kevesebb szőr borította. Az Anancusnak egyenes keskeny, rendkívül hosszú agyara volt (az ormányosok agyara egyébként egy módosult metszőfog). 2007-ben Görögországban találtak egy Anancus agyarpárt, melyek darabjai meghaladták az öt méter hosszúságot és egyenként az egy tonna súlyt. Az agyarakat valószínűleg a táplálékszerzésben használták: segítségükkel fákat dönthettek ki, s a falevelekkel táplálkoztak. Fogazatuk egyaránt eltért a mamutokétól és az elefántokétól, az előzőek zápfogainak rágófelületét keskeny zománctaréjok borítják, a masztodonét pedig kerek gumók sorai. Mindez életmódbeli különbséget is jelez: az elefántok és a mamutok legeltek, a masztodonok a magasabban elérhető leveleket fogyasztották.
|
Egy érdeklődő levél… (Katona Lajos Tamás)
2008 őszén egy kollegám hívta fel a figyelmemet egy rövid internetes cikkre, amiben arról olvasott, hogy az erdélyi Felsőrákoson egy teljesen ép masztodon csontvázára bukkantak egy lignitbánya fedőjében. Már akkor sejtettem, hogy nem akármilyen leletről van szó, hiszen Közép-Európa szerte még egy gyapjas mamut csontváza is ritkaságnak számít, nemhogy egy masztodoné.
Amikor 2006-ban a Bakonyi Természettudományi Múzeummal elkezdtük a csajági mamutleletek bementését, mi sem ismertük a legkorszerűbb konzerválási technikákat és anyagokat. Ezek azonban csak ártottak volna a leleteknek. Szöllősi József specialista közreműködésével sikerült a jelenleg ismert legmodernebb eljárást alkalmaznunk a megóvás során. Ezután döntöttem úgy, hogy felveszem a kapcsolatot a baróti múzeumigazgatóval, Demeter Lászlóval, és érdeklődök, hogyan állnak a masztodoncsontváz mentésével. Leírtam, hogy vannak tapasztalataink ilyen és hasonló leletek bementésével kapcsolatban. Az e-mail elküldése után pár órával telefonon keresett László és megkért, hogy segítsünk nekik, mert ugyanabban a helyzetben vannak, mint mi két évvel ezelőtt. Természetesen elkapott az izgalom, hogy élőben is láthatok egy ilyen, a világon is egyedülálló leletet, így azonnal elkezdtük egy az intézmények közötti együttműködési szerződés megkötését.
A kint végzett munkám… (Katona Lajos Tamás)
A terepen a csontvázból a gondosan körbegipszelt gerincoszlop, a bordák, a bal felkarcsont, bal oldali medence, és mindkét lapocka látványa fogadott. A többi végtagcsontot, a medence egyéb részeit, az agyar-maradványokat és a farokcsigolyákat gondosan leválasztották a csontvázról, és kibélelt ládákba helyezték. Mielőtt elkezdtük volna a munkát, át kellett szállítani a maradványokat a múzeum fűtött pincéjébe.
Legelőször a ládákba helyezett végtagcsontokat kezdtem preparálni és konzerválni Dendyuk Mihállyal, a baróti múzeum munkatársával. A munka első fázisaként a terepen rákent lakk- és enyvréteget távolítottuk el a csontokról. Erre azért volt szükség, mert a lakkréteg lezárta azokat a repedéseket, amelyeken keresztül a speciális konzerváló anyag bejuthatott volna a csontok belsejébe.
A legnagyobb kihívást a koponya átszállítása jelentette, amely az egyik legkritikusabb része volt az állatnak. Nagyon sok vékony lemezből épül fel, és ha megroppan, több ezer darabra is széteshet. A koponya és az alsó állkapocs súlya meghaladta a 600-700 kilogrammot – nyolc bányász alig bírta el. Először egy raktárépületben helyeztük el. Az átszállítás előtt körülbelül 100 kilogramm üledéket faragtunk le róla, majd egy traktor végére raktuk fel és átvittük az akkor még fel sem ismerhető darabot a pincébe. Ott tartózkodásom alatt sikerült bekezelnem a mellső végtagokat, egy combcsontot, kiszabadítottuk és egyszeri konzerválást kapott az állkapocs és a megmaradt koponya mintegy 85 százaléka.
Mammuthus – Mammut – mamut… (dr. Kordos László)
A jégkorszak egyik legismertebb kihalt óriását latinul Mammuthus primigeniusnak, ismertebb nevén gyapjas mamut hívják. Őse mintegy három millió évvel ezelőtt vándorolt át Afrikából Eurázsiába, ahol legalább három, egymásból leszármaztatható faj alakult ki. A legősibb a Mammuthus meridionalis (két millió – 600 ezer év). Ezt követte a Mammuthus trogontheri (600 ezer – 200 ezer év) és végül a Mammuthus primigenius (200 ezer – 10 ezer év). Fogazata felülről nézve sima, vékony zománc- és cementrétegek váltakoznak rajta, sztyeppei fűfélékkel táplálkozott.
Az amerikai masztodon (Mammut americanus) őse körülbelül 15 millió évvel ezelőtt jelent meg Észak-Afrikában és vándorolt át Eurázsiába. Maga a faj 3,75 millió évvel ezelőtt a Bering-szoroson keresztül ért el Észak-Amerikába és 11 ezer évvel ezelőtt pusztult ki. Foga igazi gumós fog volt, felülről több „kúpot” lehet látni. Táplálékai főleg falevelek voltak. Magyarországon a helyesírási szabály értelmében a mamutot – ami alatt mi a gyapjas mamutot értjük – egy „m”-mel és kis kezdőbetűvel írjuk. Ezért is zavaró egy budapesti pláza nevének írása. A cég nagy kezdőbetűvel és két „m”-mel írja nevét, amiből kisebb botrány is kerekedett. Végül a cég nyerte meg a nevezéktani vitát azzal az indoklással, hogy ez csak egy cégnév. |
Hogyan tovább…
2009 nyarán folytatódhat a feltárás és leletmentés, a legsürgetőbb feladat: biztonságosan beszállítani és elhelyezni a csontváz bányában maradt részeit. A további munkálatok elsősorban az anyagiakon múlnak, legfontosabb a konzerválás folytatásához nélkülözhetetlen anyagok beszerzése, a szükséges személyi feltételek biztosítása. Ezután következhet a több hónapos, aprólékos preparálás és tartósítás. Mindezek teljesülése esetén a tervek szerint a masztodon felállított csontvázát a baróti Erdővidék Múzeumában tekinthetik meg a látogatók.
Explorer Pass
Katona Lajos Tamás
1980-ban születtem Veszprémben. Már általános iskolás koromtól kezdve érdekelt az ősmaradványok gyűjtése. 2004 ELTE, okleveles geológus. 2003 szeptemberétől a Bakonyi Természettudományi Múzeum geológusaként dolgozom. Szakmám egyben a hobbim is. Alapkutatásom a pannóniai korú csigák és kagylók vizsgálata. 2006-ban a csajági mamutok feltárását vezettem. 2007-ben Szöllősi József magánkutató és jómagam irányításával készült a „Jégkorszaki óriások a Bakony-hegységben” c. szakkiállítás.
Dr. Kordos László
1969-ben végezte el a Szabó József Geológiai Technikumot. 1974-ben a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen biológia-földrajz középiskolai tanári, 1975-ben a szegedi József Attila Tudományegyetemen geológus diplomát szerzett. Az egyetemi doktori címet 1975-ben (KLTE) nyerte el, majd 1984-ben a földtudományok kandidátusa, 1993-ban a földtudományok doktora, 1996-ban habilitált doktor. 1987-től a MÁFI múzeum igazgatója, Jelenleg a Magyar Állami Földtani Intézet igazgatója. Nevéhez fűződik az emberré válás egyik láncszemének megtalálása Rudabányán, a Rudapithecus hungaricus és az Anapithecus hernyaki, vagy a pécsvasasi dinoszaurusz lábnyomok vizsgálata (Komlosaurus carbonis).
Demeter László
1975-ben született Baróton. Középiskola: Szabó Dávid Középiskola (Barót). Egyetem: Babes-Bólyai Egyetem (Kolozsvár) történelem szak. Hobbija utazás, történelem. Jelenleg a baróti Erdővidék Múzeum igazgatója.
Tóth Levente
1963-ban született Aradon. 1989-ben végzett a Babes-Bólyai Egyetemen (Kolozsvár) mérnök-geológusként. Az egyetem elvégzése után 1991-ig a IPEG Hargita geológiai kutató es feltáró vállalatnál dolgozik mérnökgeológusként, majd a baróti általános iskolában földrajzot tanított 1995-ig. Jelenleg a Köpeci bányavállalatnál külszíni bányavezetőként tevékenykedik. Nevéhez fűződik több gerinces lelet megmentése, köztük a 2008-as masztodonlelet is.
