Egy lehetséges Eldorádó: Paititi

A perui esőerdő valóságos felfedezőparadicsommá vált: számos expedíció érkezik az évszázados fák közé, hogy ráleljen egy mesés inka városra, Paititire, ahol a legendák szerint az inkák rejtették el kincseiket a spanyol hódítók elől. Hogy mi a történet igazságtartalma, döntse el mindenki maga – mindenesetre a kalandorok szorgosan barangolnak az égig érő fák között, hátha ők lesznek a szerencsések, akik rálelhetnek a legendás Eldorádóra.

Paititi városa egy inka legendában jelenik meg először: ez az Inkarriról, azaz az utolsó inka királyról szóló egyik legjelentősebb történet. A monda szerint Atahualpa (más néven Inkarri, ami valószínűleg spanyol eredetű szó, és inka királyt jelent), mielőtt a spanyol hódítók meggyilkolták volna, megesküdött rá, hogy visszatér majd a sírból, és leigázza a betolakodókat. A spanyolok annyira féltek tőle, hogy testét felnégyelték, és a birodalom különböző pontjain temették el. Ebben a legendában jelenik meg először Paititi, mint az a dzsungelbeli, eldugott város, amelybe Inkarri, azaz Atahualpa vonult vissza utolsó nyugodt éveiben.

Eldorádó után már évszázadok óta kutatnak a kalandvágyó felfedezők és a kincsvadászok. Az expedíciókat megnehezíti, hogy senki sem tudja, hol is van ez a mesés kincset rejtő város. Annyi biztos, hogy valahol Dél-Amerikában bújik meg, de arról, hogy pontosan merre kell keresni, már milliónyi elméletet dolgoztak ki.
A legtöbb Eldorádóval kapcsolatos mítosz szerint a város valódi élő kincsesláda volt: tele arannyal, ezüsttel, ékszerekkel – az itt élők annyira gazdagok voltak, hogy magukat minden reggel aranyporban fürdették meg. Azok, akik arra voksolnak, hogy a perui dzsungel mélyén lapuló Paititi egy és ugyanaz, mint Eldorádó városa, arra alapozzák elméletüket, hogy a legendák szerint az inkák ide hordták kincseiket, hogy elrejtsék őket a spanyol hódítók elől. Sok kutató, többek között Victor Angles cuczói történész is cáfolja ezt az elképzelést. „Az inkák istenekként tekintettek a spanyol hódítókra. Minden kincsüket önként átadták nekik” – magyarázza. Ám saját maga azt is hozzáteszi – és ezzel részben elismeri, hogy talán még sincs igaza –, hogy a hódítás után Castelar gróf a spanyol királynak írt levelében megemlíti Paititi Birodalmát, amely a Beni és Mamore folyók találkozásánál terül el. Abban talán biztosak lehetünk tehát, hogy Paititi létezett, de azt nem tudhatjuk, hogy lakói valóban oly gazdagok voltak-e.

A Paititi felkutatására induló kalandorok különféle források alapján próbálják lokalizálni az inka város helyét. Egy jezsuita misszionárius, Andres Lopez például az 1600-as években feljegyzést készített útinaplójában egy olyan, a perui dzsungel mélyén található településről, amely gazdag aranyban, ezüstben és ékszerekben. Lopez feljegyezte, hogy a helyiek a várost Paititinek hívják. Felfedezését jelentette is a pápának. Mivel az ügynek nem lett nagyobb visszhangja, az összeesküvés-elméletet gyártók rögtön terjeszteni kezdték, hogy a katolikus egyház valamiért visszatartja az aranyváros leírásait. Lopez feljegyzéseit csak 2001-ben fedezte fel ismét az olasz archeológus, Mario Polia, de úgy tűnik, nem túl megbízhatóak – kiderült ugyanis, hogy a misszionárius maga soha nem járt Paititiben, csak hallott róla a helyiektől. Ebben az időszakban egyébként sok feljegyzés született Paititiről és az ide tartó expedíciókról; írt az aranyvárosról például Juan Álvarez Maldonado (1570), Gregorio Bolívar (1621), Juan Recio de León (1623–27), Juan de Ojeda (1676) és Diego de Eguiluz (1696) is. Láthatjuk tehát, hogy a spanyoloknak nem volt kétségük afelől, hogy Paititi létezik, de sajnos nem tudhatjuk, hogy személyes tapasztalatok alapján készítették feljegyzéseiket, vagy csupán a bennszülöttek meséit írták le.

Az elveszett város egyébként érdekes módon nem annyira a régészeket, mint inkább a szerencsét próbáló expedítorokat vonzza. Gene Savoy, aki maga is megjárta már a perui dzsungelt Paititi után kutatva, így vélekedik a dologról: „Ez nem egy tipikus régészeti munka. Itt nem ásni és kaparni kell. A történelem a kulcs. Utánanézel minden információnak, elmész a helyszínre, meghallgatod a helyiek mondandóját, és figyelsz is rá. Ez nem régésznek való, hanem egy olyan embernek, aki a történelem szeretetéért szeretné megtalálni a helyet.” Savoy egyébként körülbelül 40 elveszett inka várost fedezett fel a perui dzsungelben, többek között az inkák spanyolok elleni utolsó mentsvárát, Vilcabambát.

Rajta kívül további hírességek, így többek között a Machu Picchut felfedező Hiram Bingham is Paititi nyomába eredtek. A híres felfedező, Percy Fawcett végzete is az aranyváros lett, bár ő úgy vélte, hogy a brazil erdőkben fogja megtalálni az elveszett Eldorádót. 1925-ben, fiával együtt az indiánok elfogták és megölték. Ők egyébként csak a helyiek elbeszéléseire hagyatkoztak, és így próbálták fellelni az elveszett települést. Azok az indiánok, akiket magukkal vittek segítőkként, figyelmeztették őket, hogy veszélyes területre lépnek, de Fawcettet és fiát annyira fűtötte a felfedezés izgalma, hogy nem hallgattak rájuk. Sokáig úgy hitték, eltűntek a dzsungelben, de az 50-es években a híres indiánkutató Villas-Boas testvérek bebizonyították, hogy az őslakosok végeztek velük. Azt nem tudjuk azonban, hogy Fawcették megtalálták-e az elveszett várost – a brit kalandorokat évtizedekig izgalomban tartotta az az elképzelés, hogy a két utazót luxuskörülmények között tartják fogva Eldorádó falain belül.

Bob Nichols is hasonlóan járt, mint elődei. 1971-ben háromfős expedíciót vezetett a perui dzsungelbe, hogy ráleljen Paititire. Nichols csapatának a kísérete is meghátrált a veszélyesebb utakon, és őket is a helyi indiánok gyilkolták meg – ezt egyébként a szintén a környéken kutató Yoshiharu Sekino japán kalandor derítette ki, amikor sikeresen kapcsolatba került az őslakosokkal.

1984 és 2000 között 12 expedíció próbálta meg felfedezni a perui rengeteg elveszett Eldorádóját, de egyikük sem járt sikerrel. A legnagyobb eredményt elérő felfedező kétségkívül Greg Deyermenjian volt, aki több mint 20 éve kutatja a környéket, és számos városmaradványt tárt már fel, de Paititinek ő sem akadt a nyomára. Egy most, augusztus végén induló, kalandvágyó egyetemistákból álló kutatócsoport Deyermenijan nyomdokait kívánja követni.

Persze, ha ez az expedíció sem jár sikerrel, valószínűleg akkor sem fog lankadni a lelkesedés a perui Eldorádó iránt – hiszen már több mint 400 éve töretlenül próbálnak Paititi nyomára bukkanni. Ha valaki egyszer mégis sikerrel járna, felfedezése legalább akkora jelentőségű lenne, mint például Machu Picchu megtalálása; hiszen Paititi kétségkívül az Inka Birodalom egyik legnagyobb és legfontosabb városa volt.