Az ókori világ 7 csodája - III. Rodoszi kolosszus

Földünk még manapság is számtalan titkot rejt előlünk – a régészek, tudósok naponta fedeznek fel régi-új csodákat. Cikksorozatunk az ókori világ hét legmonumentálisabb alkotását övező rejtélyek nyomába ered.

Antipatrosz neve keveseknek cseng ismerősen, pedig ő volt az a föníciai krónikás, aki Kr. e. 2. században lejegyezte és a „csoda” jelzővel illette a hét legismertebb ókori építményt. Bár a remekművekből mára többnyire csak romok maradtak, történetük máig él. Úgy tartják, ahhoz, hogy jelenünket megértsük, múltunkat is meg kell ismernünk. Így hát dőljünk hátra egy percre, és figyeljünk arra, amit a régi idők mesélnek nekünk.

A Rodoszi Kolosszus

A Kolosszus történetéből akár egy izgalmas kalandfilmet is lehetne készíteni, mely bővelkedne fordulatokban és rejtélyekben. A mese elején még szó sincs égbe nyúló monumentális emberalakról, a hatalmas szobor csupán a váratlan csattanó a história végén.
Kr. e. 305-ben járunk, mikor Démétriosz makedón király hadba vonult Egyiptom ura, Ptolemaiosz Szótér ellen, s fejébe vette, hogy ehhez a rodosziak csatlakozására is szüksége van. Ők azonban kereken visszautasították az uralkodót, és ezzel kezdetét vette a bonyodalom: Démétriosz haragjában ostromra indult a város ellen. A király tévesen úgy vélte, könnyűszerrel legyőzheti a rodosziakat, de keservesen csalódott: lehetetlen volt áttörni a települést körbeölelő falakon. Már-már úgy tűnt, a makedónok csúfos vereséget szenvednek, ám Démétriosz ekkor ördögi tervet eszelt ki. Megépíttette az ókori világ leghatalmasabb pusztító fegyverét, a Helepoliszt, azaz a „városok rombadöntőjét”. Az óriási fatorony 44,4 méter magas volt, belseje számos katapultáló szerkezetet és egy faltörő kost rejtett, s képes volt akár több száz méterre is kilőni a sziklatömböket. A fáma úgy szól, hogy a gigantikus ostromgép mozgatásához több mint négyszáz ember kellett. Démétriosz serege a gyilkos harceszközt használva könnyűszerrel lyukat ütött a városfalba. A fegyver kitűnően működött, a rodosziak teljesen védtelenek voltak vele szemben.

Ám az ellenség ekkor elkövetett egy hibát. Démétriosz úgy döntött, csak másnap rohanják le a belső városrészeket, és aznapra visszavonulót fújt. A kétségbeesett rodosziak ekkor térdre hulltak, s imádkozni kezdtek istenükhöz, Hélioszhoz. Megfogadták, hogy ha az megsegíti őket, hálájuk jeléül a Helepolisznál is nagyobb szobrot állítanak neki. Talán a napisten sugallta a mentő ötletet, talán csak a rodosziak agyafúrtságának köszönhető, de a védők kitalálták, hogyan győzhetik le az elpusztíthatatlannak tűnő gyilkos monstrumot. A kidöntött fal tövében hatalmas gödröt ástak, melyet jól elrejtettek föld és faágak segítségével. A csel bevált: mikor napkelte után megjelent a makedón hadsereg, és előrébb tolták a Helepoliszt, az megbillent és beleragadt a lyukba, ezzel elzárva a falon ütött átjárót is. Démétriosz nem látott más megoldást, békét kötött a rodosziakkal, akik azonnal hozzáfogtak a szobor megépítéséhez.
A mítosz szerint Zeusz, a főisten felosztotta a világot gyermekei között, de Héliosznak, akik folyton úton volt, véletlenül semmi sem jutott. A napisten kárpótlásként Rodoszt kérte apjától, a gyönyörű szigetet, amely az Égei-tenger kék vízéből emelkedik ki. Így lett Héliosz a rodosziak istene.
Az építkezést Kr. e. 302-ben kezdték, és tizentkét év múlva fejezték be. A szobor váza vasból készült, s ezt agyaggal vonták be. Erre fém borítás került, összesen 32 tonna bronzot használtak fel. A kolosszus belsejét sziklákkal tömték ki, de hagytak egy üreget a falétrának, amely a fejbe vezetett. A monstrum magasságát 33-35 méterre becsülik. Összehasonlításképp megjegyzendő, hogy a New York-i Szabadságszobor csupán 10 méterrel magasabb.

Bár a krónikások feljegyzéseiből sokat megtudhatunk, a Rodoszi Kolosszussal kapcsolatban is vannak homályos pontok. Nem egyértelmű például, hol is állt a szobor. 17. századi festményeken láthatjuk, amint Héliosz a tenger fölé magasodik, a hajók pedig a két lába közt siklanak a kikötő felé – látványos ábrázolás, mégsem tűnik valószínűnek, hogy így volt. Ma már inkább úgy tartják, a kolosszus a városban állhatott, sőt, egyes történetek szerint a Helepolisz ostromgép maradványaira építették. Rejtély továbbá, hogy az ókorból miért nem ismerünk egyetlen rajzot sem a kolosszusról.
Sajnálatos módon a szobor csak 66 évig maradt fenn. Kr. e. 224-ben egy földrengés során Héliosz egyik térde eltört, és a monstrum a földre zuhant. A legenda szerint egy orákulum megjósolta, hogy ha elviszik a romokat, borzalmas csapások érik Rodoszt, így a kolosszus 900 évig feküdt ott háborítatlanul, mígnem Kr. u. 653-ban arabok foglalták el a szigetet, s tevéken elszállították a bronzbevonatot. A Rodoszi Kolosszus létezett a legrövidebb ideig a világcsodák közül.