Az ókori világ 7 csodája - V. Epheszoszi Artemisz-templom

Földünk még manapság is számtalan titkot rejt előlünk – a régészek, tudósok naponta fedeznek fel régi-új csodákat. Cikksorozatunk az ókori világ hét legmonumentálisabb alkotását övező rejtélyek nyomába ered.

Antipatrosz neve keveseknek cseng ismerősen, pedig ő volt az a föníciai krónikás, aki Kr. e. 2. században lejegyezte és a „csoda” jelzővel illette a hét legismertebb ókori építményt. Bár a remekművekből mára többnyire csak romok maradtak, történetük máig él. Úgy tartják, ahhoz, hogy jelenünket megértsük, múltunkat is meg kell ismernünk. Így hát dőljünk hátra egy percre, és figyeljünk arra, amit a régi idők mesélnek nekünk.

Az epheszoszi Artemisz-templom

Artemisz dicső temploma az ókori világ hét csodája közül a legtöbbször újjáépített alkotás. Ám nem csak ezért érdekes: Artemisz kultusza önmagában is említést érdemlő vallási elem. Az istennő, aki a római Dianának felel meg, a szabad természet, a vadászat, és a vadak uralkodója, a szüzek védelmezője. Artemisz Apollón ikertestvére, édesapja Zeusz, anyja pedig Leto. A szeplőtlen leány, aki társnőivel járja az erdőket, a természet szerelmese. Kedvenc állata a szarvas, mely hűen jelképezi gyorsaságát és kecsességét. Fegyvere ezüst íj és nyíl. Úgy tartották, emberektől elhagyatott területeken él, s megközelíteni sem lehet büntetlenül.
Epheszoszban, az akkori Perzsa Birodalom területén csodálatos templomot építettek az istennő tiszteletére. A várost ión hajósok alapították a Kr. e. 2. évezredben, és hamarosan az ókori világ kereskedelmi és kulturális központja lett. Kr. e. 550 körül a görögök a település egy elszigetelt térségében felfedezték az egykori lakosok természetistennőjének emelt szentélyt. A szépséges hölgyet azonnal Artemisszel azonosították, és megfogant a fejükben a gondolat: egy minden eddiginél pompázatosabb templomot építenek a tiszteletére – a régi létesítmény helyén.

Az épületet, amely az Artemiszion nevet kapta, Khersziphrón és fia, Metagenész tervezte, és teljes egészében márványból készült. Összesen 36 hatalmas oszlop keretezte. A Kr. e. 560. esztendőben Kroiszosz, Lüdia királya tovább bővítette, így nyerte el még monumentálisabb formáját: 127 oszloppal büszkélkedhetett, melyek egyenként 17,5 méter magasak voltak. A templom szélessége 51, hosszúsága pedig 105 méterre rúgott, és szívében ott állt az aranyozott Artemisz-szobor. Mellén a tavasz jelképeként virágfüzér díszelgett; karjába oroszlánok kapaszkodtak, mutatva, hogy ő a vadállatok anyja; rengeteg melle a bőséget és termékenységet szimbolizálta; ruháján pedig bikák, szarvasok, griffmadarak, méhek és virágok ékeskedtek.

Néhány évszázaddal később, Kr. e. 356-ban egy Hérosztratosz nevű ember felgyújtotta a gyönyörű szentélyt. A monda szerint ezen az éjszakán született Nagy Sándor, aki később részt szeretett volna venni a rekonstrukcióban, ám a görögök finoman visszautasították, azzal a meggyőző érvvel, hogy „egy isten nem építhet egy másik istennek templomot”. Az új létesítményt Deinokratész tervezte, és még az előzőnél is gigantikusabb és fényűzőbb lett, így méltán számították a világcsodák közé. Alapterülete ekkor 65×125 méterre nőtt.
Kr. e. 133-ban Epheszosz városa a Római Birodalom fennhatósága alá került, de a templomot – lévén, hogy a rómaiaknak is megvolt a megfelelő vadászistennőjük, Diana – épségben hagyták. A szentély néhány évszázadig háborítatlanul állt, majd Kr. u. 262-ban a gótok kifosztották, és részben lerombolták. Ezután már nem került sor újabb átépítésre, és lassan jelentőségét is elveszítette. Mikor a kereszténység lett az államvallás, minden régi pogány-szent hely bezárásra ítéltetett, az egykor az Artemisziont alkotó köveket pedig elhordták.

Elsőként a 19. században kutatattak a valaha volt Epheszosz területén. Az Artemiszion alapjaira John Turtle Wood professzor akadt rá, igazi szerencséje azonban egy David Hogarth nevű kutatónak volt, aki felfedezte Artemisz legendás kincsét. Arany-ezüst pénzek, igazgyöngyök, fülbevalók és dísztűk kerültek elő. A monumentális építményből azonban csupán néhány kőtömb és egypár rekonstruált oszlop maradt fenn, és a vidék, ahol teljes pompájában tündökölt, azóta elmocsarasodott.