Az ókori világ 7 csodája - VII. Kheopsz fáraó piramisa

Földünk még manapság is számtalan titkot rejt előlünk – a régészek, tudósok naponta fedeznek fel régi-új csodákat. Cikksorozatunk az ókori világ hét legmonumentálisabb alkotását övező rejtélyek nyomába ered.

Antipatrosz neve keveseknek cseng ismerősen, pedig ő volt az a föníciai krónikás, aki Kr. e. 2. században lejegyezte és a „csoda” jelzővel illette a hét legismertebb ókori építményt. Bár a remekművekből mára többnyire csak romok maradtak, történetük máig él. Úgy tartják, ahhoz, hogy jelenünket megértsük, múltunkat is meg kell ismernünk. Így hát dőljünk hátra egy percre, és figyeljünk arra, amit a régi idők mesélnek nekünk.

Kheopsz fáraó piramisa

A legősibb világcsoda igazán egyedülálló voltáról tanúskodik, hogy ez az egyetlen építmény az ókori fő látványosságok közül, amely még ma is rendületlenül áll. Monumentalitása nemcsak méreteiben – bár nagysága is kétségkívül figyelemreméltó –, de létrehozásának módjában és az alkotást övező titkokban is megmutatkozik. Kiismerhetetlenségét mutatja, hogy még manapság is találnak rejtett hieroglifákat, eldugott folyosókat a piramisban.
Története egyszerű: Kheopsz (más néven Hufu) apja halála után, hasonlóan elődeihez, belefogott sírhelye építtetésébe. A nagyravágyó uralkodókra jellemző módon olyan végső nyughelyet szándékozott létrehozni, mely nagyobb és szebb, mint az összes többi. Kheopsz uralkodása a források szerint Kr. e. 2590 és 2540 között kezdődött, „Hufu fényhegyének” – ahogy a hieroglifák szólnak róla – felépítését pedig 2580 és 2530 köré datálják. 10 év előkészítésre volt szükség: ez valószínűleg magába foglalja a precíz csillagászati tájolás elvégzését. Hérodotosz szerint ezután még 20 esztendeig tartottak a munkálatok, és körülbelül százezer ember dolgozott a piramison. A későbbi kutatások során azonban kiderítették, hogy a görög történetíró tévedett: összesen maximum 8000 munkás tudott volna eredményesen, egymás akadályozása nélkül részt venni az építkezésben, a munkálatok teljes időtartama pedig nem ismert.

Létrehozásuk módszere a legérdekfeszítőbb kérdés a piramisokkal kapcsolatban. Néhány tudós nem hisz abban, hogy az ókori egyiptomiak képesek lettek volna saját erejükből felépíteni a hatalmas síremlékeket, ám a legtöbb kutató rácáfol erre. A művészek, építészek, kőfaragók és kézművesek pontosan kidolgozott technikát követtek. A Nílus túlsó partján elhelyezkedő kőfejtőből megadott nagyságú tömböket vájtak ki a sziklákból. Kötelek, emelőrudak és fagörgők segítségével szállították és helyezték el őket. Minél magasabb lett az építmény, annál nehezebb volt a munka. Embert próbáló erőfeszítést igényelt hajszálpontosan felhelyezni a síremlék tetejére a 9 méter magas zárókövet (pyramidont). Valószínűleg többen bele is haltak a vállalkozásba. Miután a kőtömbök a helyükre kerültek, a lépcsőzetes építményt feltöltötték, hogy tökéletesen sima felszínt kapjanak. Ezt hófehér mészkőlapokkal borították be, amelyeket tükörfényesre csiszoltak. Képzeljük csak el, milyen lélegzetelállító látványt nyújthatott a napfényben tündöklő óriási piramis!
A síremlék magassága végül 146,6 méter lett, ami napjainkra 137, 20 méterre fogyatkozott. Az épületet kétmillió mészkőtömb alkotja, melyek egyenként akár 7-8 tonnásak is lehetnek. A piramis összsúlya 6 400 000 tonna. Gízától körülbelül két kilométerre fekszik, manapság ez a rész Kairóhoz tartozik. Belsejében bonyolult folyosórendszer húzódik, akárcsak egy labirintus. Közepén található a 10,5 méter széles és 5,8 méter magas Király Kamrájának nevezett terem, benne hatalmas márvány szarkofággal. Érdekesség, hogy a tudósok szerint Kheopsz sosem feküdt itt. Az akkori szokások szerint a halotti kamrát fényűző díszítések borították, ám ez itt egyáltalán nincs jelen. Különös továbbá az is, hogy a szarkofág nem készült el, a teteje teljesen hiányzik.

3500 év háborítatlanság után először Abd Allah al Ma'mun kalifa hatolt be Kheopsz piramisába, de csalódnia kellett: kincsnek nyoma sem volt. A sírrablók és fosztogatók is elkerülték a helyet. A fehér mészkőburkolat és a zárókő később áldozatul esett a nyersanyaghiányban szenvedő egyiptomiaknak. A 20. századtól kezdve ezek a lenyűgöző építmények Földünk elsőszámú látványosságai. A gízai piramisok a legkedveltebb turistacélpontok, köztük Kheopsz fáraó síremlékével.