Kettős keresztelő

Csoma update 2.0

A Csoma’s Room expedíció tagjai immár másodszor térnek vissza a Himalájába, hogy folytassák a magyar felfedező kolostori szobájának helyreállítását.

„Oooh hello my dear friend, Julley” – reagál a telefonos bejelentkezésemre Leh-ben a zanglai király. Aztán hamarosan kiderül, hogy ott ragadt a városban június végéig, mert 2010-ben a szeszélyes időjárás újra és újra elzárta a Pensi Lát, a Zanszkár kapujaként számon tartott 4400-as hágót, amin keresztül kétnapos zötykölődésre van Zangla, a majdnem kétszáz éve Csoma által is lakott középkori palotaerőd otthona. A csapatunk is már egy hete várakozott az út megnyitására. Aztán a telefonbeszélgetés utáni harmadik napon terepjárónk sofőrje a király úr –Nima Norbu – parancsára végre elindult velünk, hogy másnap este már autócsere nélkül fussunk be Zanglába. Itt szintén őfelsége győzte meg a maffiamódra működő helyi taxis uniót (lásd részletesen a csoma.blog.hu-n) – amelynek kötelessége kikényszeríteni minden Kargilon áthaladó turistás kocsitól az autócserét –, hogy mi vendégmunkások vagyunk, dolgozni megyünk, nem turistáskodni. Eme leleményes kényszerintézkedésnek – miszerint kötelező itteni taxira cserélni a megbeszélt fuvart minden Kargilon áthaladónak – köszönheti a kisváros fél taxisállománya a munkát, ugyanis e nélkül szinte senki sem állna meg a kétes hírű porfészekben, pláne nem új autó keresésére.

A tél az úr
Egészen más volt most megérkezni Zanglába, mint két évvel ezelőtt, mikor az első kapavágásokat tettük a vidéken. Közeli ismerősök, barátok, majdhogynem családtagok vártak ránk mindenhol. Házigazdáink, Sonam és Yangdul nevét rajtunk kívül sok magyar önkéntes is megjegyezte, mivel azóta szintén sokukat fogadták az otthonukban. De voltak olyanok is, akik magánál a padumi király családjánál kerültek elszállásolásra, miután ő a zanglai király rokona és ikerházszomszédja.
Építészkülönítményünk azonnal felvonult a palotába, hogy szemügyre vegye a tél okozta változásokat. Örömmel tapasztaltuk, hogy az épület jól viselte a szokatlanul nehéz időszak megpróbáltatásait, ami a helyiek szerint egy másik, Csoma által is lakott Phuktal nevű kolostorban például több szerzetesi lakóhely szakadékba csúszását követelte – néhány szerzetes életével egyetemben. A zanglai, négyszintes, helyi kőből és vályogból épült 16. századi erőd jól bírná az idő vasfogát, ha lenne lakója. De mivel elhagyatottan áll a 19. század vége óta, nagy szükség van a karbantartásra.

Munkatárs kerestetik
A munkásainkat sem volt már olyan nehéz összeszedni, mint az első alkalommal. Mindenki tudott az érkezésünkről, és számítottak rá, hogy idén is magyar csapatban, önkéntesekkel fognak együtt dolgozni. Egyetlen helyi munkásunk volt egész szezonban, aki néha csökönyösebb volt, mint négylábú kollégája, akivel a vizet hordta – úgy tűnt, egymásra ütöttek. A többi fronton általános túljelentkezés alakult ki, minden feladatra azonnal találtunk valakit. A szezon előkészítésére érkezett csapattal olyan kisebb feladatokba fogtunk, amelyeket erősítés nélkül is végig tudtunk vinni, ugyanis önkénteseink érkezése nem volt teljesen kiszámítható. Voltak, akik már vagy két hónapja, szárazföldön indultak útnak Magyarországról, és végcéljuk volt India. Olyanok is akadtak, akik Indiában tanultak ösztöndíjjal, és csak a nyári vakációjukra látogattak el Zanglába, hogy szabaduljanak a hőségtől. Egy nyolcfős turistacsoport pedig valódi zarándokútra indult, hogy bejárják a Csoma által látogatott helyszíneket Ladakban – ennek a túrának is Zangla volt a célja. A bemelegítő munkálatok közben folytatódtak az épületen: a szentély egyik eltört gerendájának sebészeti cseréje a födém bontása nélkül, vagy a beszakadó félben lévő lépcsőház visszabontása. Amint elkezdtek szállingózni az önkéntesek, egyre nagyobb falatokat vállaltunk be, mert tudtuk, hogy lesz munkaerőnk a visszaállításra.
 

A cikk folytatását a The Explorer 2011 február-márciusi számában olvashatod.