Wales tengeri alvilága

Pembrokeshire

Wales földjén új sport hódít: a coasteering során méteres hullámok társaságában mászhatsz sziklákat, kapaszkodhatsz fel a kelták otthonának meredek szurdokain.

A lelkem ismét szabad. Lassan magunk mögött hagyjuk a Newport-i öböl csendes vizét. A Preseli hegyeken túl, már a tenger az úr. Itt, Dél-Wales Pembrokeshire tartományában kezdődik az Annwn, a kelták alvilága.

Alvilági hangulat helyett és a sziklákon szétfröccsenő hullámok robaja mellett mégis egyfajta csend és megnyugvás ölel körül, ahogy kiérünk a nyílt vízre. Átláthatatlan a természet hatalma és titokzatossága, de mégis értünk van és bennünket gyönyörködtet.
Jon – a túracsapat vezetője – tizenöt perc alatt képes volt összefoglalni a lényeget. Előadásmódja mindenkit lenyűgözött, ahogy gyengeségeink kihangsúlyozása helyett, inkább a lelkesedésünket erősítette. A lehetséges veszélyek közül – többek között - arra tért ki, hogy mit tegyél akkor, ha egy erősebb áramlat hirtelen elragadja a kajakodat. Nem kell pánikba esned ha a víz alá kerülsz, csak maradj éber, nyúlj előre és a keresd meg a „spritzdecken” azaz a hullámkötényen lévő kis kallantyút. Rántsd magad felé és azonnal ki tudsz bújni a kajaktestből. A felszínre érve pedig csak lóbáld magasba az öklödet. Ebben a szituációban ez a jelzés segítségkérést jelent, ami azonnal meg is érkezik. Mert a walesi guide figyeli minden rezdülésünket, még ha többen is vagyunk, mindenkit szemmel tud tartani. Mesterien bánik az evezőkkel, pár másodperc alatt bárkit el tud érni.

A vörös, a fekete és a póréhagyma

Megnyugszom egy kicsit, talán így nem lesz gond a tengeren. Mégis ösztönösen kémlelem a partot, de az alacsony szürke felhőrétegekből előbukkanó kőházak között csak a sofőrünk integet lelkesen. Hamar megkedveltük ezt a pasast, ő aztán büszke a hazájára. De nem tudnék itt olyan valakit mutatni, aki ne lenne az. A forgalmas autópályáról határtalan örömmel mutogatott abba az irányba, ahol szülővárosa fekszik, persze nem láttunk semmit. Mikrobuszunk az integető sofőrtől kicsit távolabb árválkodik a parkolóban, tetején a vörös sárkányos walesi zászló táncol a páradús levegőben.
Merlin története szerint abban az időben a fehér és a vörös sárkány küzdött meg egymással. A fehér sárkány képviseli Anglia első hódítóit, a szászokat, velük jöttek a legelső angol törzsek. Innen származik az angolszász betelepülők elnevezése. A vörös sárkány pedig a kelták szolgálatában áll, és ő győzedelmeskedik a végső csata során. A zöld és a fehér háttér a póréhagyma jelképe. Cadwaladr parancsolta meg katonáinak, hogy csak úgy vonulhatnak csatába, ha sisakjaikra kitűzik a mágikus erejű póréhagymát. Így hát a szász háborúk előtt a katonák a sikeres csata reményében póréhagyma ültetvényeket látogattak.
Pillanatnyilag én csak vörösalgát tudnék a fejemre tűzni és harcba indulni a természeti erők, most éppen a tenger ellen. Póréhagyma hiányában modern eszközökkel, evezővel felfegyverkezve vívunk háborút. Még azt se bánom, hogy a szél és a hullámok üvöltésétől alig hallom Jon rövid utasításait, sokszor csak a nevetésének foszlányait hallom. A hullámok között elő-előbukkanó arcán mindig széles vigyor ül. Tegnap a nem éppen bőbeszédű szörfoktatónknál is hasonlót tapasztaltam. Életfilozófiájuk valódiságát és misztikumát. Mindennapjaikat a nyílt vízen töltik, és mindig tudják, hogy hányadik hullámot érdemes meglovagolni.
 

A cikk folytatását a The Explorer 2011 február-márciusi számában olvashatod.