Legfrissebb számunkból: Mike Rutzen, a "Sharkman"

Michael Rutzen a világ egyik legextrémebb hobbijának hódol: ketrec nélkül merül Dél-Afrika vizeiben kifejezetten abból a célból, hogy a cápák ma még nagyobbrészt ismeretlen világát kutassa. A kalandor Magyarországon elsőként a The Explorer magazinnak adott exkluzív interjúban beszél arról, hogy – a közvélekedéssel ellentétben – miért nem tekinthetők „gyilkológépeknek” ezek az állatok.

Michael Rutzen a világ egyik legextrémebb hobbijának hódol: ketrec nélkül merül Dél-Afrika cápáktól hemzsegő vizeiben kifejezetten abból a célból, hogy testközelből randevúzhasson az óceánok legveszélyesebbnek tartott tengeri ragadozójával, a nagy fehér cápával. Mike Rutzen – vagy ahogy a közvélemény ismeri –, a „Sharkman” számára ezek a merülések azonban jóval többet jelentenek adrenalinnal fűszerezett szabadidős elfoglaltságnál: Mike ugyanis a cápák ma még nagyobbrészt ismeretlen világát kutatja. A BBC, a Discovery Channell és az Animal Planet jóvoltából nemzetközi hírű Michael Rutzen Magyarországon elsőként a The Explorer magazinnak adott exkluzív interjúban beszél arról, hogy – a közvélekedéssel ellentétben – miért nem tekinthetők „gyilkológépeknek” ezek a túlnyomórészt félreismert állatok.

Exp.: Mikor és miért szeretted meg a cápákat? Tudom, hogy amíg halász voltál, tartottál tőlük…
M. R.: Az egyik barátom merülni kezdett velük, és meghívott engem is, hogy csatlakozzam hozzá. Mivel amúgy is búvár vagyok, elfogadtam, úgy gondoltam, nagy kaland lesz. És az is volt. Kis idő múlva aztán elkezdtünk ketreces turistamerüléseket szervezni. Ekkor láttam, hogy milyenek ezek az állatok valójában, rájöttem, hogy mennyire lenyűgözőek.

Exp.: Miért szereted kifejezetten a nagy fehér cápát?
M. R.: Azért, mert nagyon intelligens. Akárhányszor merülök egy nagy fehér cápával, mindig azt tapasztalom, hogy gondolkodik, mielőtt cselekszik, ami azt mutatja, hogy nagyon okos. Kommunikál, megérzi, hogy mit szeretnék, és hogy nem akarom bántani. Mindegyik cápafaj intelligens, de a nagy fehér cápa különösen az.

Exp.: Miért kezdtél el ketrec nélkül merülni velük?
M. R.: (nevet) Mert akkor nagyon jó ötletnek tűnt…

Exp.: És most?
M. R.: Még mindig. Hihetetlen, hogy ezek az állatok a közelükbe engednek minket, embereket. Megtűrnek, és nem zsákmányként kezelnek. Ez hatalmas élmény.

A teljes interjút magazinunk legfrissebb, augusztus-szeptemberi számában olvashatjátok!