Ezek a cápák nem mennek a levesbe

A Dive Tribe aktivistái 60 bébicápát vásároltak egy thaiföldi étteremben – az átlagos vendégektől eltérően azonban nem cápaleves, hanem élő állat formájában, hogy aztán a frissen szabadult cápákat visszaengedjék az óceánba. „Hála” ennek az egyre népszerűbb kulináris különlegességnek, számos cápafaj populációja az elmúlt években 90%-al lecsökkent.

Keleten, főként a kínai középosztály körében igen nagy népszerűségnek örvend a cápa, mint ínyenc előétel – többek között azért is, mert a cápák úszóiból készült levest ajzószernek, afrodiziákumnak tartják. A cápaleves korábban csak a felsőbb osztályok kiváltsága volt, manapság azonban, „hála” az ipari mennyiségű cápa kifogásának, a középosztály egyik kedvenc eledelévé vált.

Azon túl, hogy évente körülbelül 73 millió cápából készítenek levest (amely több cápafajnál a populáció 90%-ának legyilkolását jelenti, ezzel a kihalás szélére sodorva őket), a halászati módszerek is rendkívül kegyetlenek. Az állatot ugyanis nem ölik meg, miután kifogták – csupán a hajó fedélzetén levágják uszonyait, és a még élő cápát visszadobják a vízbe, hogy aztán hosszú napok küszködése után a fenéken pusztuljon el.

A Dive Tibe szervezet aktivistái azonban most lépéseket tettek afelé, hogy a közvélemény is felfigyeljen erre a kegyetlen mészárlásra. A thaiföldi üdülőparadicsom, Pattaya egyik éttermében ugyanis felvásárolták az összes „készleten lévő” bébicápát, és pár nap múlva visszaengedték őket a tengerbe.

Természetesen ez az akció csupán szimbolikus, hiszen a 60 cápa igen kis mennyiség ahhoz képest, amennyi állat a környék éttermeinek akváriumaiban raboskodik, de arra mindenképpen kitűnő eszköz, hogy felhívja a közvélemény figyelmét arra, mi történik. „Túl sok cápát veszítünk el” – magyarázza Gwyn Mills, a Dive Tibe alapítója. –„Nem engedhetjük meg, hogy még többet kifogjanak az óceánból.” Mills úgy gondolja, hogy a cápákat, hála a média „áldásos” tevékenységének, mindenki emberre veszélyes, véres ragadozókként ismeri – éppen ezért kapnak kevesebb figyelmet, mint például a szintén kihalás szélére kerülő tigrisek és elefántok. „Nagyjából 10 évünk van megállítani a folyamatot, mielőtt még visszafordíthatatlanná válna.”

Az aktivisták azzal érvelnek a cápahalászat ellen, hogy ezek az állatok nagyon lassan szaporodnak, így teljesen alkalmatlanok az ipari halászatra. A cápák kiirtása továbbá hatalmas kárt tenne a vizek többi élőlényében is, hiszen a cápafélék nélkülözhetetlen láncszemei a tengerek és óceánok élővilágának.