Nők az örök jég birodalmában

Az Antarktisz és az Északi-sark kegyetlen vidékein nem könnyű útra kelni – mégis sokan vállalkoznak ilyen emberpróbáló expedíciókra. Aki azonban arra gondolna, hogy az örök jég birodalmát csak a férfiak hódították meg, nagyot téved: exkluzív cikksorozatunkban bemutatjuk az 5 legnagyobb kalandornőt, aki nem félt nyakába venni a zord tájakat!

Cikksorozatunk első szereplője Louise Boyd (1887-1972), aki számtalan északi-sarki és grönlandi expedíción vett részt. Kétségkívül ő volt a XX. század egyik legnagyobb kalandora.

Az amerikai Boydot legtöbben csak úgy emlegették, hogy „a nő, aki meghódította az Északi-sarkot”. Becenevére rengeteg sarkköri expedíciójával rá is szolgált. Igazi felfedező volt, útjáról minden alkalommal tudósított is.
Magánélete elég tragikusan alakult: mindkét fiútestvérét korán elveszítette. 1920-ban szülei is meghaltak, ő pedig megörökölte a családi vagyont. Mivel ezek után nem voltak pénzügyi gondjai, belefogott álmai megvalósításába: utazgatni kezdett. 1924-ben, egy norvégiai hajóútja során pillantotta meg először az Északi-sark jégtábláit, és rögtön beleszeretett ebbe a fagyos, de csodálatos világba. Azonnal elkezdte tervezgetni saját sarki expedícióját, amelyről a brit királynőnek is prezentációt tartott. 1926-ban indult első Északi-sarki útjára a „Hobby” nevű hajón, amely előtte a nagy felfedező, Roald Amundsen tulajdonát képezte. Az út, az itt készített felvételek (és híres-hírhedt jegesmedve-vadászatai) nemzetközi ismertséget hoztak neki.

1928-ban Boyd megtudta, hogy Roald Amundsen, miután az olasz felfedező, Umberto Nobile keresésére indult, nyom nélkül eltűnt. Azonnal felajánlotta a hajóját és a szolgálatait a norvég kormánynak. A feljegyzések szerint ekkor hangzott el híres mondata: „Hogy tudnék most öncélú hajótúrára menni, amikor a 22 fős legénység élete veszélyben forog?”. Bár Boyd több mint 16 000 kilométert hajózott, hogy ráleljen Amundsenre, nem járt sikerrel. Hazatérése után, első amerikai nőként megkapta a norvég kormánytól a Szent Olaf Lovagkeresztet.
Boyd több tudományos expedíciót vezetett Grönland keleti és északkeleti részeire is. Egy területet (nem messze a De Geer gleccsertől) elneveztek Louise Boyd Landnek.

Az, hogy Boyd ilyen jól ismerte az Északi-sarkot és Grönlandot, kapóra jött az Egyesült Államoknak a II. világháború alatt. Felkérték, hogy vezessen egy mágneses és rádiós jelenségeket vizsgáló expedíciót az Északi-sarkra, 1941-ben pedig egy saját finanszírozású utat indított a Nemzeti Szabványhivatal megbízásából. A két expedíció kutatási eredményei rendkívül hasznosak voltak az Egyesült Államok kormánya számára. Boyd a II. világháború végéig titkosügynökként dolgozott a hadügyminisztériumnak.
Boyd 1955-ben átrepülte az Északi-sarkot – ő volt az első nő a világon, aki sikerrel véghezvitte ezt az akkori körülmények között igen veszélyes vállalkozást. Számtalan kitüntetést és díjat kapott, de élete végére pénzügyi helyzete megromlott, mivel túl sokat költött expedícióira. Családi otthonából majdnem az összes bútorát el kellett adnia. A XX. század egyik legnagyobb felfedezője 1972. szeptember 14-én halt meg San Franciscóban.