Véletlenül Brazília!

Akkor menjünk inkább Rióba – mondtuk szinte egyszerre feleségemmel a frankfurti repülôtér egyik ügyintézôjének, negyedórás tanakodás után. Igaz, Budapestrôl még Costa Ricába indultunk, de csak Frankfurtban derült ki, hogy gépünk leszáll még az Egyesült Államok területén is, így amerikai vízumra van szükségünk. Ezt elfelejtették mondani nekünk induláskor, viszont a német személyzet volt olyan „rugalmas”, hogy cserében felajánlották: jegyünket bármilyen aznap induló gépre átfoglalhatjuk minden különösebb ráfizetés nélkül. Így repültünk Rióba.

Talán hihetetlenül hangzik történetünk indulása, de valójában mi sem tudtuk hamar túltenni magunkat a meglepetésen. A lefoglalt szállás, a számtalan útikönyv, és azok a kellemetlen védôoltások, immáron mind-mind hasztalannak bizonyultak. Mindenesetre a gép indulásáig elôttünk álló idôt már azzal töltöttük, hogy a repülôtérrôl interneten keresztül elkezdtük leszervezni hirtelen jött brazil nyaralásunk részleteit. A váróban vásárolt könyvet lapozva pedig már nem is kellett sok idônek eltelnie, hogy a Costa Ricára tervezett út meghiúsulása miatt érzett kezdeti csalódottságunkat hamar izgatottság és kíváncsiság váltsa fel.

Gépünk délelôtt landolt Rióban, ahonnan a városi tömegközlekedés nyújtotta lehetôségeket kihasználva jutottunk el szállodánkig. Idegen országba érve mindenképpen a tömegközlekedés a leghitelesebb eszköz, amin és amirôl szemlélve hamar betekintést nyerhetünk az ottani emberek mindennapjaiba. Esetünkben sem volt ez másképp. Úton hotelünk felé mindenütt, életvidám, mosolygós emberekbe botlottunk, európai mértékkel mérve már-már zavarba ejtôen könnyed öltözködési stílussal, amolyan „éppen takaró” ruhákban. A brazilok közvetlensége, vendégszeretete szinte tapinthatóvá válik, amint az ember a buszról leszállva gyalog folytatja útját. Hogy Braziliában a sport szent dolog, azt eddig is tudtuk, de csak a helyszínen élhetjük át, érezhetjük meg valóban a sport, a mozgás jelentôségét az ottani emberek életében. Ezt nem csak az irigylésre méltó minôségben és mennyiségben kiépített futópályák és kerékpárutak zsúfoltsága jelzi, hanem a különbözô „szabadtéri edzôtermek”, ahol nemtôl és kortól függetlenül szinte mindig látni embereket.

Ilyen pozitív élményekkel feltöltve érkeztünk meg szállodánkhoz, a Hotel Debrethez, ami egy háromcsillagos szálloda a Copacabanán, fantasztikus kilátással a filmekbôl már jól ismert tengerpartra. Szállásunkra így igazán nem lehetett egy rossz szavunk sem, fôleg, ha hozzávesszük, hogy ezt a látványt reggelivel együtt alig 13 000 forintért kaphattuk meg két fôre éjszakánként.

A cikk folytatását az Explorer Magazin 2005. júliusi számában olvashatják!